Dienes Valéria

Előszó

Üdvözlet az Olvasónak!

Nevet adni, felvenni és viselni nagy felelősség, kultuszt teremteni még nagyobb. Ideáljait vesztett korszakunk embere legtöbbször már nem is választ példaképet, mert úgy gondolja, ebből legalább nem lehet baj. Pedig ez a lehető legnagyobb baj: maradék önérzetünket is kiszolgáltatja a mennyiségi élvezetekre buzdító hamis haszonelvűségnek. Ezért öröm, ha legalább a jövendő nemzedékek számára a minőség értékét és tiszteletét sugalló egyéniség utóéletének útjait egyengetjük. Normális körülmények között egy Dienes Valériához hasonló zseninek aligha lenne szüksége erre, s ha társadalmunknak valamennyire is kiegyensúlyozott értékrendje lenne, minden kiadó és támogató kapva kapna az alkalmon, hogy egy ilyen hatalmas szellem eddig alig ismert vagy éppen ismeretlen műveit megjelentesse. Lenne csak tévésztár, felkapott focista vagy politikus, akkor igen, de így, hogy csak az ember lényegéről és önnön szelleme kiteljesedéséről mond el valami nagyon lényegeset, így szerényen várhat sorára. Kit érdekel, hogy Babits Mihály nélküle talán jogász lett volna, és nem költő, ki törődik vele, hogy az első magyar professzornőként és korának egyik legjelentősebb gondolkodójaként tartották számon?! Ki töpreng el azon, hogy aki hazánk legizgalmasabb korszakaiból száz esztendőt élt meg töretlen szellemi frissességgel, talán az utókornak is tud valamit üzenni? Mivel e költői kérdésre a válasz sejthetően szomorú, csak ilyen szerény formájú, ámde tartalmában - Dienes Valéria írásai miatt - fontos és örökbecsű értéket vehet kezébe a Tisztelt Olvasó. Amikor 1991-ben a IV. Számú Általános Iskola földíszítette homlokát Szekszárd halhatatlan szülöttének nevével, s ezzel a megyeszékhely elsőként méltatott nőt ilyen tiszteletre, Vitéz Zsolt igazgató vezetésével rendkívül gyümölcsöző folyamat indult meg. A jó iskola és a szorgalmas diák példája éppúgy hatott, mint a sorsán szellemmel, küzdeni tudással és szeretettel diadalmaskodó példaképé. Az eltelt 12 év alatt nemcsak valóságos kultusza alakult ki Dienes Valériának, hanem a szűkebb haza más értékeire rávilágító fényt is fáklyaként vezette. Vissza