A gyermekgyógyászat határterületei

Előszó

Az Orvostovábbképző Intézet „A gyermekgyógyászat határterületei" c. tanfolyamot 1963 óta számos alkalommal rendezte meg. Nem csökkent az érdeklődés e tanfolyam iránt, amelyen a többséget kitevő gyermekorvosok mellett radiológusok, orr-fül-gégészek, ideggyógyászok is részt vettek, abból a célból, hogy gyermekosztályi konziliáriusi tevékenységükhöz segítséget kapjanak. A tanfolyam tematikája az eltelt időben bizonyos fokig módosult, korszerűbbé vált. De azok az előadók is, akik kezdettől máig minden tanfolyamon aktívak voltak - disciplinájuk fejlődésének megfelelően - bizonyos változtatásokat hajtottak végre mondanivalójukon.
A hallgatóság részéről ismételten felmerült az az igény, hogy az OTKI a tanfolyam gazdag anyagát, számos adatát, (amit a legjobb akarattal sem tudtak hiánytalanul lejegyezni) jegyzet formájában bocsássa rendelkezésükre. Meg is jelent 1968-ban a tanfolyam anyaga. Részben sajnálatos, hogy ez a jegyzet már régen elfogyott, részben azonban örvendetes, mert az iránta tanúsított érdeklődést is bizonyítja. Felmerült tehát a második kiadás összeállításának igénye. Az Orvostovábbképző Intézet lehetővé tette ennek megjelenését. Számos előadó szükségesnek látta kisebb-nagyobb mértékben vagy éppen teljes egészében átdolgozni korábbi munkáját. Ezen túlmenően azonban helyet kapott az új kötetben a tanfolyam újabban felkért előadóinak egy része is. Mindennek az lett az eredménye, hogy ez a kiadvány lényegesen nagyobb terjedelmű idősebb testvérénél.
Van a munkának néhány - előnyösnek éppenséggel nem mondható - vonása, melyet nem tudtunk (talán minden esetben nem is akartunk) kiküszöbölni. Vannak bizonyos fedések. Az újszülött osztályok ellátásával foglalkozó tanulmány egyes részei a koraszülöttek kórélettani jelenségeivel foglalkozó munka egyes megállapításaihoz nagyon közel esik. Ez következménye annak, hogy az újszülött és koraszülött biológiai értelemben sem tekinthető egymástól teljesen különálló két kategóriának, hanem - a jelentős eltérések ellenére is - sok tekintetben közös vonásokat mutat. Reméljük, hogy az olvasó szemléletbeli vagy gyakorlati ellentmondásokat azonban nem igen fog találni.
Jogosan merülhet fel a kifogás abban a tekintetben, hogy a munkában kifejezett aránytalanságok vannak. így pl. közel 60 oldal az epilepsia kérdéseivel foglalkozó rész, míg számos más fejezet (traumatológia, psychiatria, bőrgyógyászat) ennek csak tört része. Talán csökkenti a szerkesztő ez irányú hibáját az a tény, hogy hazánkban a bőrgyógyászati, elmeorvosi, tbc. diagnosztikai, traumatológiai stb. problémák rendszerint rövid úton jutnak el e tudományágak legjobb ismerőihez, míg neurológiai vonatkozásban - tapasztalatunk szerint - több az időben fel nem ismert, „kallódó" beteg és túl sok hiba fordul elő a csecsemő- és gyermekkori görcs-állapotok felismerése, besorolása és különösen gondozása terén. Úgy véljük, hogy a nagy gonddal megírt fejezetet orvosaink élvezettel fogják olvasni és az azokban foglalt tapasztalatok, tanácsok hozzá fognak járulni gyakorlati munkájuk tökéletesítéséhez. Ha ezt az engedményt viszont minden előadónknak megadtuk volna, úgy jegyzetünk több ezer oldalra duzzadt volna.
A szerkesztés munkájában nyújtott odaadó támogatásáért köszönet illeti meg dr. Kallay Ferenc főorvost, aki tevékenyen vett részt minden egyes tanfolyam lebonyolításában is. Vissza