Szent László király élete/Kálmán király és kora/II. vagy jeruzsalemi Endre magyar király

Előszó

Részlet az első műből:

Béla herceg menekül az országból. Lengyelországon letelepedik és megnősül. Gyermekei Grejcse és László itt születnek.
Midőn István király Imre fia halála után - súlyos betegségben szenvedett, s már már halálát közeledni érzé, lelkét gond fogá el, ki lesz utóda halála után. Az ő családjából csak öcscse Vazul és Kopasz Lászlónak fiai voltak életben. Vazulra esett választása, kit könnyelmű életéért a zoborhegyi klastromban tartott fogva, bízván abban, hogy ott megjavul, ő érette küldött tehát, reméllvén, hogy azon nagy hivatás, melyet reá bizand, az ifjút komolylyá fogja tenni, és az magába fog szállani. De neje Gizella királyné, ki saját rokonai egyikét Pétert szerette volna a trónon látni, meghallván, hogy a király Budát Vazulért küldé, ennek fiát Seböst még elébb útnak indítá, azon megbízással, hogy Vazulnak szemeit vájassa ki, füleibe pedig forró ólmot öntessen, hogy igy a látás és hallástól megfosztatva, a kormányra képtelenné tegye. Midőn az igy megnyomorított Vazult a király elé hozák, szíve elszorúlt fájdalmában. De nem tehette a dolgot meg nem történtté, s azért most atyja Gejcse fejedelem másik fivérének Kopasz Lászlónak fiait, Endrét, Bélát és Leventét hivatá magához, és tanácsolá nekik, hogy meneküljenek az országból, mert ő nem biztosíthatja őket, nem lesznek-e szintén gaz ármány áldozataivá. A három fejedelmi ifju valóban ki is költözött a hazából, s eleinte Csehországban, utóbb Lengyelországban tartózkodtak. Vissza