Előszó
I. §. A vallásról általában.
A vallás az a lelki kapocs, amely bennünket Istennel összeköt, amennyiben Őt megismerjük, tiszteljük és akaratát teljesítjük.
1. A vallás lelkünknek legnagyobb...
Tovább
Előszó
I. §. A vallásról általában.
A vallás az a lelki kapocs, amely bennünket Istennel összeköt, amennyiben Őt megismerjük, tiszteljük és akaratát teljesítjük.
1. A vallás lelkünknek legnagyobb szükséglete és nélkülözhetetlen éltető eleme. Lelkünk már természeténél fogva az Isten, mint teremtője után vágyakozik; érzi, hogy mindenben Istentől függ s hogy nyugalmat, boldogságot csak tőle remélhet. A szenvedések között csak a vallás tud igazi vigasztalást nyújtani; a csapásokban csak ez emel föl igazán; az élet küzdelmeiben ez ment meg a csüggedéstől és kétségbeeséstől.
2. A vallás az állami élet alapja. Biztosítja a törvény szentségét, mert azt hirdeti, hogy a törvényhozó-hatalom Istentől van; korlátozza az elüljárók túlkapásait, mert felelősekké teszi őket Isten előtt.
3. A vallás az erkölcsös életnek szükséges föltétele; megtanít arra, hogy a legfőbb törvény Istennek akarata; hogy az erényt minden körülmények közt követnünk, a bűnt, sőt még annak gondolatát is, teljes erőnkből kerülnünk kell.
4. A vallás a társadalmi rendnek és békének őre, mert az embereket kölcsönös szeretetre és becsülésre ösztönzi, egymás hibáival szemben elnézőkké teszi, míg a magánéletben a lélek tápláléka, a szív békéje. A vallás lehet természeti, vagy természetfölötti, azaz kinyilatkoztatott vallás. A természeti vallás Istennek olyan megismerése és tisztelete, amelyre saját eszünk vezet bennünket. Így pl. a teremtett világ létezése meggyőz bennünket arról, hogy Teremtőnek is kell lenni; lelkiismeretünk pedig megsúgja, hogy Teremtőnket tisztelnünk s akaratát mindenben teljesítenünk kell stb.
Vissza