Szeplőtlen magyarság

Előszó

Munkám elkészítésére az a meggyőződésem ösztönzött, hogy mindaddig, míg a sajtó nyelve meg nem tisztul, nyelvművelő mozgalmunk legföljebb részleges sikert arathat. Éppen ezért szinte egész példaanyagomat a napilapokból böngésztem össze.
Azért a sok-sok nyelvi hibáért, melyet újságjainkban találunk, nem csupán az újságírók felelősek. Hisz a lapok szövegének egy tetemes része híradó irodáknak változatlan, rendszerint fordított közleményeiből, intézményeknek és vállalatoknak saját fogalmazású hirdetéseiből és közéletünk szereplőinek megnyilatkozásaiból kerül ki. Alkalmi cikkezők gyakori szóhoz-juttatása sem szolgál mindig az újságnyelv javára.
A sajtóban úgyszólván egész nyelvünk tükröződik, főkép legmaibb nyelvünk. Semmi sem hat erősebben a napilapok irályára, mint az eleven élet beszéde. Viszont a köznyelv alakulására a sajtó nyelvhasználatának van legnagyobb befolyása.
Köznyelvünk megtisztogatásának tehát egyik legkínálkozóbb és legkönnyebb módja az lenne, ha a sajtó szavát magyarossá tennők. A leggyorsabb foganatú eljárásnak is ez mutatkozik.
A helyett hát, hogy akár a sajtót gáncsolgatnók a köznyelv rontásáért, akár a közbeszédet leckéztetnők az újságirály pongyolaságaiért, igyekezzünk inkább megállítani és jó irányba fordítani a nyelvromlás kétségtelen körfolyamatát: tisztítsuk meg a sajtó nyelvét ! Járjunk kezére a napi robotjában ellankadt újságírónak magyaros nyelvi formákkal és fordulatokkal; kedveskedjünk neki hibás, idegenes mondatfűzésének megjavításával. Mindezt pedig ne hosszadalmas és ne szakszerű modorban tegyük, hanem egyszerűen, fárasztó elkalandozások nélkül, és ne messziről vett példákkal, hanem lehetőleg saját fogalmazványainak segítségével. Vissza