Büntető eszközök a régi Magyarországon

Előszó

Részlet a könyvből:
"Amikor a középkori és koraújkori büntetőeszközökről és büntetésekről rövid népszerűsítő füzetben összefoglalást adunk, hangsúlyoznunk kell e problémakör sokoldalúságát, amelyből szinte természetszerűen következik a teljesség hiánya. Bár az olvasó Magyarország múzeumaiban, elsősorban kiállításokon találkozik a vallatás eszközeivel és ábrázolásaival, mégis az idevonatkozó gazdag irodalmi anyagot erősen korlátok közé kell szorítanunk. Ennek ellenére igyekszünk átfogó képet adni a letűnt korok embertelen felfogásáról, törvényeiről és ítéletvégrehajtásairól.
Sajnálatos tényként kell megállapítanunk, hogy hazánkban viszonylag kevés anyag maradt fenn és ennek is nagy része a XIX. századból származik. Kalodák, bilincsek, nyűgvasak számos változatát ismerjük, s ha figyelembe vesszük a korabeli jegyzőkönyvek nagy mennyiségét, használatukról is gazdag tájékoztatást kapunk. A korai anyag - gondolunk itt a XVI-XVII. századra - nagyon ritka és elsősorban bilincs anyaggal van képviselve. Ennek nagy része is építkezések, illetőleg tudatos ásatások alkalmával került felszínre. Azok a kezdeményezések, amelyek elsősorban Vajna Károly nevéhez fűződnek, sajnos, félbemaradtak, sőt a nagy hozzáértéssel és fáradsággal kialakított, komoly értéket képező anyag szét is hullott. A kiskunfélegyházi Börtön Múzeum, vagy a budapesti Bűnügyi Múzeum jelentős anyaggal rendelkezik ugyan, de a korai évszázadok bemutatása ezeknek is alapvető problémát jelent. Egy ilyen népszerűsítő füzetnek tehát elsősorban az a feladata, segítsen felismerni a kallódó anyagot, lendítse fel a gyűjtési kedvet megyéről-megyére. Területi sajátosságok e téren is jelentkeznek, aminek ékes bizonyítéka a budai vár néhány leletanyaga, vagy dr. Uzsoki András sokoldalú, de problémáktól mentesnek egyáltalán nem mondható publikációja. Vissza