Fülszöveg
Anyám, hol vagy? című könyvemben először az édesanyákkal beszélgettem. Olvasóim közül sokan érdeklődtek: „Az apákat nem tetszik megkérdezni? Csak az anyák felelősek a gyermekeikért?" Isten a gyermekeikért felelős szülőket helyezte a szívemre. Az édesanya és az édesapa elválaszthatatlan egység minden gyermek, minden ember életében. S hogy mégis elválnak, megválnak gyermekeiktől az anyák vagy az apák, az felmérhetetlen tragédia. Melyik nehezebb, melyiket viselik az emberek könnyebben: az árvaságot, vagy az elhagyatottságot? Mind a kettő fájdalmas, nehezen viselhető. A halál rajtunk, szeretteinken kívül áll, nem tehetnek róla, de az elhagyás mögött ott van egy rettenetes érzés: nem kellek,fölösleges vagyok, nem szeretnek!... Két ember kell egy új emberi élet születéséhez. Ez a kettő lesz eggyé és mind a kettő szülővé: anyává, apává lesz akkor, amikor a gyermek megszületik. Elválaszthatatlanul hozzánk tartozik apánk és anyánk! Keresztet hordanak az emberek a nyakukban, az orrukban,...
Tovább
Fülszöveg
Anyám, hol vagy? című könyvemben először az édesanyákkal beszélgettem. Olvasóim közül sokan érdeklődtek: „Az apákat nem tetszik megkérdezni? Csak az anyák felelősek a gyermekeikért?" Isten a gyermekeikért felelős szülőket helyezte a szívemre. Az édesanya és az édesapa elválaszthatatlan egység minden gyermek, minden ember életében. S hogy mégis elválnak, megválnak gyermekeiktől az anyák vagy az apák, az felmérhetetlen tragédia. Melyik nehezebb, melyiket viselik az emberek könnyebben: az árvaságot, vagy az elhagyatottságot? Mind a kettő fájdalmas, nehezen viselhető. A halál rajtunk, szeretteinken kívül áll, nem tehetnek róla, de az elhagyás mögött ott van egy rettenetes érzés: nem kellek,fölösleges vagyok, nem szeretnek!... Két ember kell egy új emberi élet születéséhez. Ez a kettő lesz eggyé és mind a kettő szülővé: anyává, apává lesz akkor, amikor a gyermek megszületik. Elválaszthatatlanul hozzánk tartozik apánk és anyánk! Keresztet hordanak az emberek a nyakukban, az orrukban, fülükben, még a köldökükben is. Es az a kereszt aranyból van! Néha gyémánttal is díszítik. Azt mondják: keresztté lett a házasság, a család, a feleség, a férj, a szülők, és keresztté lett a gyermek is! Isten áldásnak, ajándéknak adta és nevezte a gyermeket! Aki keresztnek nevezi a saját édesapját, édesanyját, családját, férjét, feleségét és gyermekét, az elsősorban önmagát fosztja meg Isten áldásától! A mindennapi élet küzdelemmel és áldással jár. Legyünk áldottá, áldássá szeretteink, családunk, gyermekeink számára! Az Ur Jézus keresztet cipelt miattunk, érettünk, helyettünk. Az Ő keresztje durvájából ácsolt, nehéz kereszt volt. A Koponya-hegyéig vitte, értem, miattam, érted, bűneink miatt. Őt keresztre feszítették, szenvedett, halálosan szenvedett! Mit tudunk mi a keresztről, szenvedésről? Miért lenne kereszt egy kacagó kisgyermek? Mitől lesz keresztté a férjed, feleséged? Bűneink választanak el Istentől és a mi saját, személyes bűneink választanak el szeretteinktől, gyermekeinktől. Keresztyénnek tartod magad, kedves Olvasóm? Péter tiltakozott a lábmosás ellen. „Az én lábaimat nem mosod meg soha!" (Ján 13,8) Jézus megmagyarázta Péternek, hogy miért tette, miért mosta meg a tanítványok lábait: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám!" Péter megértette, és őszintén akart Jézushoz tartozni. Nekem nincs jogom bírálatot, ítéletet tartani senki felett. De én is hívő keresztyén vagyok, Krisztushoz tartozom, nekem is fontos keresztyén testvéreim élete, gyermekeinek a sorsa. Látom, hogy mi történik a világban, és mi történik az egyházakban. Veszély van, nagy veszély! És én is felelős vagyok. Nagyon sok keresztyén fiatal lett apátlanná, ezért írtam ezt a könyvet...
Vissza