Történések Érden

Előszó

A memoár szubjektív műfaj, éppen ezért csínján kell vele bánni. A történelem évszázadok alatt megkövesedett emlékeihez hozzáteszi azt a pluszt, ami a visszaemlékező egyéniségéből fakad.
Így vagyunk ezzel Szlamenicky István könyvét olvasva is, hiszen a tudottat, a megírtat, a történelem lapjain fönnmaradtakat egészíti ki mindazzal amit átélt, mindazzal amit egy emberöltő években, évtizedekben lefed, s ami még megkerülhetetlenül fontos, nem elkalandozva, hanem végig itt Érden maradva. Vagyunk, néhányan, akik magunk között egymás emlékezetét kiegészítve soroljuk a fontosnak vélt dolgokat, s gyakorta eshetnénk abba a hibába, hogy amiről nem tudunk, vagy amire nem emlékszünk, azt nem is tartjuk fontosnak.
Pedig az idő néha-néha megrázza rostáját, s az utókorra csak azt hagyományozza, ami azon fönnmarad. S itt fokozódik a felelősség. Hogyan őriztük meg emlékezetünkben a régi öregeket, mennyire tudunk hitelesen beszámolni arról a korról, amely egykor úgyszintén történelem lesz. Mennyire tudunk pontos statisztikákkal viszonyítani, mennyiben tudjuk az összefüggéseket hasonlítani és mennyire tudunk súlyozni, hangsúlyozni fontos és kevésbé fontos dolgok között. Gazdaságtörténetében olyanokról is ír, amelyek a társadalomban végbement változások következtében már a múlté, miként a helybéli parasztság is csupán emberi sorsokban, kultúrák, szokásrendek fölidézésében patinásodik. Vissza