Előszó
A hegyvidékei járó kiránduló a tavaszi napsugár fényözönében elfogódott szívvel áll meg a hegyi rét szélén. Ezernyi és ezernyi virág integet felé. Néhány virágot nevén is szólít, tudja, hogy melyik a szegfű, boglárka, sisakvirág, margaréta, búzavirág, ismeri a kakukfüvet, zsályát, de még mindig marad százával előtte ismeretlen szép növény. Ha csokrába minden fajta növényből csak egy-egy szálat szed, még akkor is hatalmas tömeg kerül össze hamarosan. Mindegyik külön-külön is szép, de a csokor-együttes is szép. Ez a szépség épen amiatt kelti fel a vándor érdeklődését és amiatt váltja ki elragadtatását, mert az egyes fajok egymástól eltérőek. Mindegyik virága, levele, szára, gyümölcse másféle. Ezek az eltérések okozzák a nagy változatosságot, amelyet a rét növényzete elénk tár. Ez a változatosság már a régi szállóige szerint is gyönyörködtető. Gyönyörködünk magának az egyes virágnak szerkezeti szépségében, alakjában, színében, illatában, de gyönyörködünk a virágok együttesében, a rétek, hegyoldalak, erdők-mezők, sziklabércek növényzetében.
Hasonló gyönyörűséget érez a műgyűjtő is, aki gyűjtésének tárgyát, legyen az pompás keleti szőnyeg, művészi kép, vagy szobor, iparművészeti remekmű, régi üveg-, vagy porcellánedény, érem, régi pénz, vagy egyéb művelődéstörténeti tárgy, szemléli. Gyönyörködtet mindegyik külön is, de különösen együtt, mini tervszerűen felépített gyűjtemény. A gyűjtemény már azért is fokozza a gyűjtő érdeklődését, mert összehasonlításokra ad alkalmat, ami mélyebb tanulmánnyá, sőt tudományos kutatássá emelkedhetik.
A gyűjtők érdeklődésének egyik legelterjedtebb tárgya a levélbélyeg. Ennek az érdeklődésnek az oka szintén az a mérhetetlen változatosság, amely a bélyegvilágban tapasztalható.
Vissza