A Cselekvés Iskolája 1934-35.

Előszó

Részlet:

Tetterős nemzedék nevelése

Ember és ember egymás mellett az egyenlőtlenség kiáltó ténye. Egyén az egyénnel szemben szükségszerűen érzi, hogy társa a természettől fogva az ő varázsa alá rendeltetett e, vagy vele érintkezve benne lép fel a kisebbrendűség félemlítő érzete. Ez nem az alacsonyrendű ember félelme, hanem a »struggle of life«, lényünkkel azonossá lett ösztön ereje, melynek tettekben való kibontakozása és a tett ereje szerint ismerünk aktivus és passzivus embereket. Az értékes, de passzivus egyéneket a törvényes rend aktivitása védi a nagyobb tetterejű legyének túlkapásaitól, így feloldódhatnak a kisebbrendűség szorító érzése alól.
Az aktivitás ereje és az ilyenkép tetterős emberek száma vidékenkint, népcsoportok, világrészek által nyújtott földrajzi környezet, a történelmi sors által átörökölt benső rugók szerint változik. Nincs most terem leírni azt, mint termelte ki a környezet az európai ember aktivitását, szemben például a trópusi lomhasággal, csak arra a rendkívül fontos tényre akarom felhívni az olvasóm szíves figyelmét, hogy nemcsak tér és faj szerint változik az aktivitás ereje az emberekben, hanem lényegváltozások mutatkoznak az életkor szerint is.
A gyermek összetörhetetlen rugalmassággal és égető ismeretszomjjal tör neki az egyre szélesebbre nyíló életnek, végül emberi erejének végessége nem bírja legyőzni a horizont végtelen szélesülését, tettei korlátozódnak, aktivitása lassul, majd passzivitásba fordul, szervei elöregednek és tevékenységéneki sugara önmagába tér vissza. Mondanom sem kell, mily hatalmas erőt képvisel az aktivus ember a társadalomban, hogy lendíti előre nyughatatlan mozgalmasságával a lomha fogaskereket, hol ő a rugó. Vissza