Ujabb adatok az emócionális sírásról

Előszó

"Boldogok, akik sírnak,
mert megvígasztaltatnak"
(Biblia, Máté evangéliuma)


A sírás azon kevés fiziológiai (pontosabban pszichofiziológiai) folyamat egyike, amely megkülönbözteti az embert az állatoktól. Bár vannak elfogult állattulajdonosok, akik állítják, hogy kedvenc háziállatuk érzelmek hatására képes könnyekre fakad ni, ezeket az anekdotikus híreket objektív adatok nem erősítik meg. Az emócionális sírás egyik legkiemelkedőbb kutatója, William H. Frey kérdőíveket küldött állatorvosoknak, állatkerti dolgozók nak, cirkuszi állatidomároknak. A foglalkozásuk révén állatokkal rendszeresen foglalkozó szakemberek szerint az emócionális sírás állatoknál nem figyelhető meg, illetve csak kivételesen (Frey, 1985.)
Az emócionális sírás tehát humánspecifikus jelenség. Ennek ellenére nagyon keveset tudunk róla. Az ember számos élettani és pszichológiai folyamata jól ismert, egységekben kvantitatíve is meghatározható. például a táplálkozás, szexualitás, testmozgás vagy alvás mennyiségi és minőségi normatívái a laikusok számára is többé-kevésbé ismertek és orvosilag is előírhatók. Hasonló paraméterek a sírással kapcsolatban nem ismeretesek. Még a lelki jelenségek szférájában otthonosan mozgó pszichológusok és pszichiáterek többsége is zavarba jönne, ha a sírással kapcsolatban kérnénk tőlük tanácsot, pl. arra vonatkozólag, hogy adott korban mennyit kívánatos sírni, mennyit sír az "egészséges" ember (ha egyáltalán elfogadható a sírásnak, mint emócionális reakciónak a létjogosultsága).
A sírás definícióját tekintve a szakirodalom egységes. "Sírás"-on a könnytermelés érzelmi hatására történő fokozódását értik. A "crying" és "weeping" kifejezést angol nyelven szinonimaként használják. Ez alól Montagu (1960) jelent kivételt: szerinte a "weeping" a könnyekkel való sírást jelenti, a "crying" akkor használatos, amikor a sírásra jellemző megnyilvánulások könnyezés nélkül észlelhetők. Vissza