Etruszkok és magyarok

Előszó

Édesapám, dr. Szabó Károly 1917-ben született, és 1968-ban halt meg. Jogot végzett, újságíró lett, majd tartalékos zászlósként vett részt Budapest védelmében (a „felszabadító" oroszok ellen), súlyos gyomorbajával küzdve már akkor. Jobboldali újságíróként a szakmát örökre elfelejthette: tisztviselő lett az Útfenntartó Vállalatnál, 1956-ban a Munkástanács elnökének választották, később a Közlekedési Minisztériumba került, s főelőadóként halt meg, hosszú szenvedés után, tüdőrákban. Ami utána maradt: egy kitűnő színdarab II. Rákóczi Ferencről, A sas felrepül címmel, és egy terjedelmes regény Dózsa Györgyről, melyet talán egyszer hasonló módon sikerül kiadatnom, és a jelen munka, melyen életének nagy részén lankadatlanul dolgozott. Fiatalemberként érdeklődéssel, de némi kételkedéssel figyeltem ezt a munkát, hiszen mindaz, amit tanultam, többé-kevésbé ellentétes volt azzal, amit kutatásai feltételeztek. A finnugor rokonság szinte államvallássá vált, s minden egyéb „délibábos nyelvészkedésnek" minősült, akárcsak ma is. A Magyar Tudományos Akadémia értekezését „felette naivnak" minősítette 1966-ban, az etruszkokkal kapcsolatban pedig azóta is szinte évente felröppent a hír, hogy most már valaki végérvényesen megoldotta eredetük és nyelvük rejtélyét. De a lexikonokban továbbra is az áll, hogy az etruszkok származását és nyelvét homály fedi. Édesapám egy elméletet állított fel, mely még nem jelent megoldást az ügyben, de felvillant valamit, ami új utat nyithat a magyarság múltjának értelmezésében. A magyar nyelv Európában az egyik leginkább öntörvényű és hagyományőrző nyelv - mi elbeszélgethetnénk Szent István kortársaival, és valószínűleg megértenénk egymást. Ezt nem sok európai nemzet tehetné meg, ezer év távolából. A büszke angolok például 1066-ban kezdtek franciául tanulni, Hódító Vilmos jóvoltából, és háromszáz évig tartott, amíg Chaucer összekotyvasztotta az angolt a franciával - de még ezt is csak fordításban értik a mai angolok.
Igen, ez a könyv a büszkeség jele. Mi, magyarok csak ebben a században többet tettünk a világért, mint amit a világ tett értünk - nem vagyunk egy nemzetnél sem alábbvalók. Ha bizonyosságot nyerne, hogy az etruszkok is magyarok voltak, az sem oldaná meg jelen problémáinkat - egyetlen cent adósságot sem engednek el régészeti vagy nyelvrégészeti bizonyítékok miatt.
Mi egyebet mondhatnék még? Köszönöm a kiadó munkáját és figyelmét, köszönöm azoknak az áldozatát, akik megvették ezt a könyvet. Mi, etruszkok, szittyák, magyarok tartsunk össze, s próbáljuk elolvasni, amit őseink ránk hagytak. És ez a könyv is ilyen hagyomány. Vissza