Keszthely - Tájvédelmi körzet I.

Előszó

Ismerkedjünk meg e "tájmúzeum" újabb szabadtéri tárlatával. - A Keszthelyi-hegység Tájvédelmi Körzet 2711 hektáros területe igyekszik bemutatni mindazt, ami a Balaton környékének legnagyobb összefüggő erdőséggel borított résztájára és a Balaton-felvidékre szűkebben, illetve általánosan jellemző.
A Keszthelyi-hegység a hazánkat átívelő középhegységi rendszer, közelebbről a Dunántúli-középhegység nyugati láncszeme. Szerkezetileg a Bakonyhoz tartozik, de alaktanilag és helyrajzilag elkülönül tőle. Környezetéből szigetként emelkedik ki, és többé-kevésbé meredek töréslépcsőkkel szakad alá. Keleten Tapolca medencéjére, délen a Balaton árkán túl a somogyi, nyugaton Hévíz lápteknőjén túl a zalai dombokra, északon a Marcal forrásvidékére tekint. Azon túl "messze setétedik már a Ság teteje" - ahogy azt a niklai magányába vonuló Berzsenyi Dániel látta a Bazsi fölötti bazalthegyekre hágó országútról. Láz, Sarvaly, Tátika, Kovácsi-hegy pliocén kori, geológiai formakincsekben gazdag bazalttufa és láva borította csoportja képezi a hegység északi részét.
Tátika rom koszorúzta csúcsáról vagy ősbükkös platójáról, a pannóniai és pleisztocén deluviális üledékekkel töltött Zsidi- és Vindornya-medencén túl a "keszthelyi-fennsík" plató jellegű, közel négyszög alakú, a "veszprémi-fennsíkról" leszakadt tönkjének meredek, árnyékos völgyekkel tagolt, sasbérces tömegét látjuk. Ez a rész rejti magában tájvédelmi körzetünket! Fő kőzete a mélybe süllyed permo-karbon rögökre települt triász fődolomit, melyet negyedkori lösz és a Pannon-tenger parti képződményei vesznek körül: homokkő, homok, agyag, kavics, breccsa, alapkonglomerátum. Vissza