Kényszerpályák, tévutak (dedikált példány)

Fülszöveg

A Kényszerpályák, tévutak - Az új nomenklatúra, a cím és az alcím, ok-okozati kapcsolatban vannak. A végig nem vitt rendszerváltás, a több évtizede vergődő gazdaság, a kényszerpályaként hirdetett tévutak okát az új nomenklatúrában kell keresni: felkészültségében, szemléletében, érdekeiben, bővített újratermelésében.
A hatalom évtizedek óta nem igazán keresi a kiutat: kényszerpályákra és szűk mozgástérre hivatkozik. Ennyi idő útkeresésre is sok, hát még elvesztegetésre: megpróbáltatásokra, ismétlődő áldozatokra, veszteségekre, megszorításokra, leépülésre, előnyök elvesztegetésére. Országok sora használta fel az elmúlt éveket korszakos fejlődésre, de Magyarország az EU új tagjai között a leggyengébb teljesítményt nyújtotta. Az elit és a klientúra viszont ragaszkodik a rossz megoldásokhoz, a helyenként elképesztő anomáliákhoz, az eredménytelenséget produkáló nyilvánvaló tévutakhoz. Inkompetenciája, de érdekei miatt sincs igénye működőképes alternatívára, de még összefüggő programra sem.
Új osztály jött létre, amit a közpénzek és a közvagyon feletti rendelkezés tárt egyben: haszonélvezője a tévutaknak, kerékkötője fejlődésünknek. A tévutak és az új osztály kölcsönösen feltételezik egymást: elválaszthatatlanok.
Az alternatívát az elit hatalmi kérdésnek tartja, küzd ellene. Minden valóságos alternatíva ellentétes anyagi érdekeivel, kikezdheti kivételezett helyzetét és előjogait. Az új osztály léte és sajátos érdekei, mozgása ad választ arra, miért van annyi, egyébként megmagyarázhatatlannak tűnő anomáliája a magyar valóságnak.
A könyvet az élet is írta, á legújabb aktualitások sem hiányoznak. Vissza