Túrkeve földje és népe II. (dedikált példány)

Előszó

Túrkeve története a XVIII. században
Túrkeve és az egész Nagykunság XVIII. századi történelme csak az előző évszázadok történelmi folyamatainak ismeretében érthető meg. Ehhez az ismerethez bőven szolgáltat adatot a régészet és a történettudomány. A jászkunok történelmére vonatkozóan mindmáig a legrészletesebb, forrásokban leggazdagabb anyagot Gyárfás István tárta fel és közölte négykötetes, múlt századi munkájában. 1 Minden bizonnyal munkásságának elismerése és feleségének túrkevei származása késztette a túrkevei református egyházat arra, hogy vele írassa meg Túrkeve történetét az emlékezet számára. A munka ma is olvasható az egyháznál őrzött kéziratos Emlékkönyvben, melyet aztán mások folytattak.2 A múlt század második felében és a XX. század első felében élénk érdeklődés volt a települések története iránt Jászkunság-szerte. Az önismeretet segítő kutatások mögött nemcsak az országos szellemi műhelyek kisugárzását (MTA megalakulása, múzeumok létrejötte, tudományos társaságok megalakulása), a publikálás lehetőségének kitágulását (helyi nyomdák alakulása, újságok indítása) kell látnunk, de azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Jászkunságban lezajlott sajátos történelmi folyamattal együtt járt a helytörténet számontartása, a történelmi ismeretek tudatosítása. A jászkunoknak sajátos helyzetükből kifolyólag a Magyarországra történt betelepedésüktől fogva érdekük fűződött ahhoz, hogy kiváltságaikat számon tartsák, azt a mindenkori uralkodóval, az államhatalommal elismertessék. így gondosan őrizték okleveleiket. Sajátos közjogi állapotuk pedig mintegy szükségessé tette a „belső" írásbeliséget. Az önigazgatáshoz (jogi és gazdasági irányítás) precíz nyilvántartásokra volt szükség. így törvényszerű, hogy minden településen a helyi tanács a XVIII. századtól jegyzőkönyvet vezet döntéseiről, gazdasági összeírásokat végez a helyi adóztatás lebonyolításához. A gazdag túrkevei levéltári anyagban a legkorábbi jegyzőkönyvbe az első adatot 1726-ban jegyezték fel.3 Jórészt ezek a dokumentumok alkotják a helyi levéltárak gazdag anyagát. Ehhez járulnak a lakosok beadványai, levelei, végrendeletei, amelyek elsősorban a tulajdonnal kapcsolatosak. Vissza