Ki volt Jelky András?

Előszó

Részlet a füzetből:

"Kétszáz esztendeje hunyt el Jelky András. Már életében híres ember volt, hisz életrajza többször megjelent, halála után pedig több-kevesebb változtatással újra közölték, sőt a korabeli lexikonok is szóltak róla. Az igazi halhatatlanságot azonban Hevesi Lajos biztosította számára, aki 1872-ben az ifjúság számára megírta a világjáró bajai szabólegény regényes kalandjait. Hevesi történeti forrásokra és idős bábák visszaemlékezéseire hivatkozik. A források azonban nem mások, mint Jelky korábbi életrajzai. A visszaemlékező öreg bábákat nyilván az író találta ki, mert majd 150 évvel hősünk születése után aligha talált olyan öregasszonyt, aki jelen volt a nagy eseménynél. A regény diadalutat futott be. Mai napig számtalan kiadást ért meg többszöri átdolgozással, még idegen nyelven is. Sok fiatal Jelky révén ismerte meg Baja nevét. Nem csoda, hogy szülővárosa büszke lett híres fiára. A Bajai Híradó 1886-ban közölte az első - német nyelvű - életrajz magyar fordítását. A közlő és fordító az ugyancsak bajai származású Bayer József irodalomtörténész kétségbevonja Hevesi azon adatát, miszerint Dorka néni azért emlékszik pontosan a születés dátumára, mert akkor, 1732-ben, a Duna árvize úgy elöntötte Baját, hogy minden második ház összedőlt. Bayer szerint ilyen árvíz - tekintettel a város magas fekvésére - aligha képzelhető el. Az újság szerkesztője - Drescher Rezső - jegyzetben vitatkozik, mondván, hogy a külvárosok. Pandúr, Szentjános, Istvánmegye stb. alacsonyan fekszenek, s azokat elönthette az ár. Csakhogy az általa felsorolt helységek abban az időben önálló falvak voltak (Szentjános még nem is volt), sőt nem is Bács-Bodrog, hanem Pest megyéhez tartoztak, ezért önállóságukat nagyon is számontartották, s a lakosok nem vallották magukat bajaiaknak. Egy másik jegyzetben megjegyzi, hogy Vidákovics Pál káplánnal átnézték mindkét plébánia (a hajdani magyar-német, ma Belvárosi, és a bunyevác Ferences plébánia) születési anyakönyveit 1700-tól 1800- ig, de Jelky András nevével nem találkoztak. Mint a későbbiekből kitetszik, ez nem is csoda." Vissza