Magyar Kórus 1949. december

Előszó

Cecília-triduum a fővárosban
SZENTMISE A BAZILIKÁBAN

A bevezető ténykedések már reggel kezdődtek meg. Akkor, vasárnap, mikor kifüggesztették a templomok kapuin a triduumot meghirdető plakátunkat. Itt a Bazilikában ezenfelül még Harmat: Szent Cecília-miséjével és Halmos: Cecília-himnuszával is szolgálták a háromnapos ünnepségek elindítását.
Az esti 6 órakor kezdődő szentmisén nagy tömeg sorfala közt vonul a templomba Shvoy Lajos püspök atyánk, az OMCE-mise pontifikánsa. Bevonulásánál magyar népének (Isten hozta) köszönti és ezután is az egész szentmisét, amely missa lecta, magyar egyházi népénekekkel töltöttünk ki. A rendezőség a szövegeket egy ív papírra sokszorosítva szétoszttatta a hívek közt. Az ötlet jól bevált, a hívek mindannyian szívesen működtek közre, szólt az egész nagy templom. Akik a Bazilika padjainak különleges elhelyezkedése, miatt háttal üllek a főoltárnak, azok a kóruson vezénylő P. Szak Ányos ferences atya vezénylését egészen jól láthatták. Akik pedig arccal előre ültek, azoknak énekét a fehér ciszterci habitusban dirigáló dr. Bárdos Albert ugyancsak jól látható mozdulatai irányították. Széthúzás alig volt, mert dr. Bárdos arccal a kórus felé vezényelt s tökéletesen igazodott Szak Ányoshoz. Hogy egyszer-kétszer a hívek egy kis csoportja egy negyed hanggal mégis elmaradt, annak vagy a Bazilika kupolájának előnytelen akusztikája volt az oka; vagy talán az, hogy olyanok is énekeltek, akik nem voltak oly jól előiskolázva, mint az Eucharisztikus Világkongresszus diákmiséjének ifjúsága: az énekek számukra egészen újak voltak s többet néztek a szövegbe, mint a vezénylő papokra. Az adott körülmények között így is meglepően egységes volt az ének. Csák kissé fakó volt a hangszín. Én magam basszista vagyok, de még nekem is kissé mély volt a fekvés; hisz ilyenkor, kiemelkedő események alkalmával szárnyalóbb, lelkesebb hangulatot kívánunk. A SzVU letétjei reggeli istentiszteletekre készültek, amikor általában minden embernek mélyebb a hangja. Az orgonánál ülő Gergely Ferenc, ha maga is hallhatta volna a lent éneklő tömeget, minden bizonnyal valamennyi éneket egy egész hanggal följebb transzponálta volna.
Az evangélium után dr. Endrédy Vendel zirci apát a keresztény lélek énekben szárnyaló imádságáról elmélkedett. A szentmise végén a pesti ferencesek újjáalakult kórusa Liszt: Krisztus oratóriumának egyik kar-részletével (Simon Joannis) kezdte meg műsorát. Liszt szellemének invokációja kegyeletes tett volt Szak atyától, mikor az újjáalakult pesti ferences kórussal első ízben lépett országos nyilvánosság elé. Liszt tudvalevőleg a pesti ferences zárda confraterja volt és végrendelete szerint a zárda templomában kívánt eltemetkezni (vájjon mikor fog utolsó kívánsága végre teljesülni?). Vissza