Dr. Schulek Ágoston és tanítványai

Előszó

A Vasas SC atlétikai szakosztályában 1964-ben kezdtem dolgozni, ahol meghatározó és visszahozhatatlan gyönyörű éveket töltöttem el. A nagy múltú pasaréti pályán edzőóriások foglalkoztak a fiatalokkal, kiváló csapatszellem volt és a szép környezetben minden korcsoportban tehetséges atléták sokasága készült a versenyekre. Schulek Ágostonnal először mint magyar bajnokkal és válogatott atlétával találkoztam, majd évek múlásával az edzői kar fiatal és szakértelmével hamar kitűnő tagját tisztelhettem benne. Az edzői értekezlet fénypontja volt, amikor a tapasztalt kollégák és a feltörekvő fiatalok a szakmáról vitatkoztak, beszélgettek. Innen datálódik ismeretségünk Ágostonnal, ami a rákövetkező közel öt évtizedben is szoros maradt. Máig többször gondolok arra, hogy bizonyos témákban mi lenne a véleménye, mit javasolna. Mintha még köztünk lenne. Korszakok meghatározó személyiségeiről nem egyszer szobrot emelnek vagy utcát neveznek el. De valakiről a legmaradandóbb emlékmű az, amit az emberekben cselekedeteivel és személyiségével hátra hagy. Schulek Ágoston ilyen kitörölhetetlen emlékeket hagyott sokunkban. Vissza

Fülszöveg

A pedagógia évszázadok óta keresi az optimális, hatékony pedagógus-személyiség meghatározását. Olvasva a visszaemlékezéseket Schulek MESTERRE úgy érzem az ő életútja után, ez a keresés felesleges. Schulek Ágoston kiváló pedagógus volt. Tudás és szeretet mozgatta humanizmusát, emberségét és szakmája iránti elkötelezettségét.
Az emlékezésre felkért TANÍTVÁNYOK természetesen semmilyen instrukciót nem kaptak arra, hogy mit írjanak Mesterükről, s mégis más-más szavakkal, de szinte valamennyien ugyanazokat az emberi vonásokat emelték ki, melyek meghatározták személyiségét: türelmét, példamutatását, segítőkészségét, szaktudását és mindezt humorral, könnyed derűvel.
A pozitív személyiségjegyek után a tanítványoknál nem maradt el a hatás említése sem: „nem tudtuk, csak éreztük, hogy jó sorsunk egy korszakos egyéniséghez sodort bennünket". Továbbá: „Ágoston az egyik meghatározó volt életemben"; „Magától értetődő volt, hogy esküvői tanúmnak őt kértem föl"; „Pótapámnak tekintettem..."; „emléke mindig velünk marad..."
Irigyellek Ágoston! A Rólad írtakat olvasva úgy érzem, több mint félévszázados próbálkozásom után sem tudtam olyan Mester lenni, mint Te.
Egy évig tanítottalak, de évtizedek után is örömmel ismertél fel a TF Estéken, és megtiszteltél azzal, hogy részt vettél a 80. születésnapomra - kollégáim által - rendezett ünnepségen. A visszaemlékezések és találkozásaink azt erősítették meg bennem, hogy érdemes Mesternek lenni. Vissza