Így látom én

Előszó

Tanítványaimnak - akik nálam nemcsak az agrárpolitika különböző tételeit, de az agrárpolitikai gondolkodást is megtanulták -, készülő munkáit mindig szeretettel támogatom. Professzori kötelesség, azokkal szemben pedig, akik szemináriumi munkámban résztvettek, lelkiismereti kényszer is.
A szerző több szemeszteren át volt szemináriumom munkása. Azután elkerült a gyakorlati életbe, fáradságos kenyérharca közben gyűjtögette adatait és kész munkával jött hozzám, kérve, hogy a magyar olvasóközönségnek mutassam be őt és könyvét. Bevezető írásából kitűnik, hogy ez a munka nem lezárt nézetet hirdet, de széleskörű anyaggyűjtésen épült fel. A szerző abban a szellemben dolgozott, ahogyan tanítottam: nem előzetesen megformulázott véleményhez keresett argumentumokat, hanem az induktíve szerzett tapasztalatok eredményét igyekezett könyvében összefoglalni. Nem állítja, a tanulatlan ember konokságával, hogy konklúziói csalhatatlanok, meggyőzni akar ugyan, de kellő argumentációval őt is meg lehet győzni, mely esetben nézeteit revideálja. Minden tudományos kutatásnak és minden tudományos vitatkozásnak ez az alfája és ómegája. Nálunk sokszor sajnálatos módon keverik össze a politikát és a tudományt. Sok író hajlamos máglyára küldeni azt, aki más eredményre jut kutatásában. Örülök, hogy a szerző a magyar Alföld és falvainak szociális problémáit kutatva, lehatolt a legkisebb részletkérdésig, de még inkább örülök, hogy hosszabb ideig falusi környezetben élve, meglátta a falu problémájának összetett voltát, mert - eltekintve attól, hogy a gazdasági és szociális kérdés elválaszthatatlan, előbbit pedig vidékenként a talaj és a klíma adottsága befolyásolja - a népesség településének, faji és vallási összetételének különbözősége miatt ugyanazon falun belül is más a szociális kérdése a mezőgazdasági termelő osztályok mindenikének; a falusi iparosnak és az intelligenciának s ezek, a részben gazdasági, részben kulturális együtthatók adják a való helyzet mérlegeléséhez szükséges anyagot és szempontokat. Vissza