A modern fénygyógyitás

Előszó

A fényterápia modern fejlődése azon a megismerésen alapszik, hogy a napfény és a mesterséges fényforrások különböző sugarai az állati és emberi szervezetre különböző módon hatnak. Amíg a rövidhullámú fénysugarak vegyi hatását nem ismerték, addig aktinoterápia nem is fejlődhetett. Finsen halhatatlan érdeme, hogy a különböző fénysugarak hatását külön vizsgálat tárgyává tette. A következő kísérletet végezte: Saját alkarjának hajlító oldalára hegyikristályból készült kis lencsét erősített, továbbá több különböző színű üveglencsét, azonkívül tussal néhány betűt és vonalat rajzolt alkarja bőrére, végül két körülírt területre glycerinkenőcsöt és barnakenőcsöt kent. Erre azután alkarját 10 percen át erős ívlámpa fényének tette ki; végül a tust, a kenőcsöt és a lencséket karjáról eltávolította. Közvetlenül a kísérlet megejtése után az alkar bőre mindenütt vörös volt; 12 órával később csak a nem fedett helyeken és a hegyikristály helyén lehetett gyulladásos pírt konstatálni; ellenben az üveg-, kenőcs-, vagy tusfedte helyeken a bőr teljesen normális volt. Néhány nap mulva a gyulladt területeken hámlás következett be, az újonnan képződött epidermisen erős pigmentatio fejlődött, azok a helyek ellenben, ahol tus, üveg, vagy kenőcs fedte a bőrt, fehérek maradtak. Hat hónapig tartott, amíg a pigmentatio a karról eltűnt. Ebből a kísérletből Finsen azt következtette, hogy a kezdetben mutatkozó korai erythema hőhatásra vezetendő vissza, míg a 12 óra mulva fejlődő gyulladás a rövidhullámú sugarak hatásán alapszik. Vissza