Borsodi játékok

Előszó

Ezt a gyűjteményt elsősorban azoknak a nevelőknek szántam, akik nemcsak felismerték a testnevelésben elburjánzott maximalizmus kártékonyságát, de az adott lehetőségekhez mérten harcolni is akarnak ellene.
A maximalista testnevelésnek két kirívó hibája van.
Az egyik hiba: a gyermek általános tanulmányi eredményének helytelen elbírálása túlzott követelményeken alapuló túl szigorú torna jegyek beszámításával. Egy kevésbé ügyes, vagy kisebb izomerejű gyermek tanulmányi eredményét az igen nagy teljesítményt követelő tornából kapott gyengébb jegy nagyon lerontja, sőt, gyakran a továbbtanulás lehetőségét is veszélyezteti. Igen sok szülő észrevette már ezt, és jogosan tiltakozik is ellene. A másik hiba: a tornáztatás maximalista irányzata kiszorítja a játékot. A játék kiszorítása durva merénylet a gyermek ellen.
A játék nemcsak időtöltés. Sokkal komolyabb tevékenység: a gyermek életörömének és életerejének alkotó megnyilvánulása, sőt a gyermektársadalom - mert ilyen is van! - egészséges kialakulásának egyik fő tényezője. A játék, különösen a társas játék a gyermek íratlan kultúrája, mely az iskolai műveltség megszerzésével párhuzamban végigvonul a gyermek életén és formálja azt. Elismerjük s néha hangoztatjuk a játék nevelő értékeit, az együttjátszás törvényeit, a közös célért való küzdést, a gyengébbek segítését, vagy a dalos-táncos játékok szépségeiben rejlő ízlésformáló erőt, de hova-tovább odajutunk, hogy nem tudunk mit játszatni a gyermekekkel. A játék eltűnése a testnevelésből szomorú »tünet«-té vált.
A maximalizmus harcosai, akik valami újítást akartak a tornaoktatásba bevezetni, úgy látszik, elfelejtették gyermekkorukat.
Pedig a gyermekben él a játék ösztöne, s ha nincs mit játszania, vagy el van zárva az egészséges játékoktól, talál, vagy csinál »játékokat«, melyeknek sem a szülő, sem a társadalom nem nagyon örvend. Vissza