A középagy (vörösmagrendszer) szerepe az agydiagnostikában

Előszó

Az 1920.-i járványos agylob (enkephalitis epidemica, Economo-féle betegség) alkalmával sajátos mozgászavart figyelhettem meg. A beteg álló helyzetben nehány másodperc mulva hátradűlöngött. Erről sokszor maguk a betegek is panaszkodtak. Jellemző volt az ilyen egyének testtartása. törzsük előrehajlott és fejük a mellkas felé előreesett. Ha a fejüket az álluknál fogva felmeltük, rögtön hátrakűlöngtek. A tünetet magát hyptokinesisn-nek nevezetem el, a hátrahajlott szóból képezve. Utóbb rájöttem, hogy bizonyos műfogással e tünet kiváltható. A műfogás abban állott, hogy a Romberg-tünetet úgy vizsgáltam, hogy a fejet hátravetettem. Ilyenkor beállt a hátradűlöngés, míg előrehajtott fejtartás mellett, még ha az állat egészen a mellkasra hajtattam is, az e tünetet nagyon kifejezetten mutató esetben, még csukott szemekkel sem állt be a hátradűlöngés. már kezdettől fogva úgy véltem, hogy a hátradűlöngés egyensúlyzavar következménye. Csak e feltétel mellett volt ugyanis érthető, hogy ülőhelyzetben a hátradűlöngés semmiféle módon sem volt kiváltható és akkor volt legkifejezettebb a tünet, mikor az egyensúlyozás a legnehezebb: összetett lábak, csukott szem, hátrahajtott fej. Már hosszabb idő telik el beálltáig akkor, ha a beteg széjjelveti lábait. További vizsgálatok során kiderült, hogy a hátradűlöngéssel együttjárt a hátralépés is, olykor pedig az apró lépésekkel való hátraszaladás. Vissza