Fiu legyen-e vagy leány?

Előszó

Részlet:

Az anyaság

A mindennapi élet rohanó forgatagában az embernek, az embertársaihoz, a társadalomhoz való viszonya játsza a főszerepet. Embertársaitól éri őt a legnagyobb boldogság, de a legnagyobb fájdalom, a legkeserűbb csalódás is.
A társadalom formálja, alakítja ki az egyént és lelkivilágát, mely a társadalom termékei (nyelv, írás, tudomány) nélkül nem élhetné ezt a lelki, szellemi életet. És igy igazat kell adnunk Izoulet megjegyzésének („Lá cité moderne"), hogy: „l' áme est la fille de la cité". Azaz „a lélek, a társadalom gyermeke!"
Már most, emeljük ki az élettan köréből azokat a társulásokat, melyeknél már egy szellemi kölcsönhatás nyomait is felfedezhetjük. Ezek a társulások a hím, a férfi és a nő szövetkezéséből keletkeznek és elvezetnek bennünket ahhoz az egyesüléshez, amelyet mi az élők világában családnak nevezünk. Azt már a halaknál látjuk, hogy a hím tevékenységén alapszik az utódokról való gondoskodás. Tehát az eredeti család, az atyai család, mikor még a nőstény semmit nem törődik utódaival. Az anya csak később veszi át kötelességét, közömbösítve a hímet. Ez az anyai család. Itt már bizonyos szellemi megnyilvánulásról beszélhetünk, mely a művészi érzék, a hímek szerelmi udvarlásában (madarak éneke, tarka ruházata stb.) a hódítás eszközeinek fitogtatásában nyilatkozik meg. Ez a társulás tisztán élettani. Vissza