Szöveggyüjtemény a közlési rendszerek tanulmányozásához

Előszó

I. KULTÚRA ÉS INFORMÁCIÓ
Az ember élni akar. Az emberiség életben akar maradni. Ezen az elemi igazságon nyugszik az ember viselkedése és a világtörténelem. A tapasztalat azt mutatja, hogy a cél megvalósítása - minden egyszerűsége és nyilvánvaló igazsága mellett is - óriási nehézségekkel jár. A termelés állandóan elmarad az igényektől - és az emberiség fejlődése ilyen körülmények között zajlik. A történelem első századaiban a nyomor volt osztályrésze az emberek többségének. De az új és legújabb korokban is, a legelemibb követelmények kielégítése, melyek nélkül az emberi élet nem lehetséges, az emberiség nagyobbik felének korántsem volt könnyű feladat.
Azt hihetjük tehát, hogy az emberi közösségek minden erejüket az anyagi javak közvetlen előállítására kellett hogy fordítsák és minden mást félretettek, egészen addig, amíg a létszükségletet ki nem elégítették. A történelmi gyakorlat szigorú kritikus. Pelyvaként söpör el mindent, amit az adott rendszer nélkülözni tud. Ennek ellenére, az emberiség történelmét vizsgálva, csodálkozhatunk, hogy bármilyen messzi múltba is hatoljunk, a közvetlen termelés mellett az emberiségnek mindig tellett erejéből művészetre, elméleti gondolkodásra, a megismerésre és az önmegismerésre. Ezeket az improduktív tevékenységeket nem azok folytatták, akik semmi másra nem voltak jók, akik a társadalom alkalmatlan kitaszított tagjai voltak, hanem a legtehetségesebbek, legaktívabbak, a lángelmék a társadalom javáért munkálkodó emberek. A világtörténelem egyik igen fontos szakaszával, az ókori rabszolgatartó társadalmakkal kapcsolatban arra a paradox helyzetre utaltunk, hogy a közvetlen termelő munkát a rabszolgák végzik, akik a népesség legkevésbé kvalifikált és szándékosan szellemi munkára alkalmatlan helyzetben tartott elemei. Ugyanakkor a lakosság legaktívabb, legképzettebb és legjobban felkészült csoportja olyan tevékenységet folytathatott, amelynek szükségessége nem magától értetődő. Természetesen a hasonló "munkamegosztás" történelmi anomália. Azonban hadd emlékeztessünk Engels szavaira: "Rabszolgaság nélkül nem lett volna görög állam, a csörög művészet és tudomány, rabszolgaság nélkül Róma sem lett volna állam, a görögök és a rómaiak lerakta alap nélkül a modern Európa sem volna. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egész gazdasági, politikai és szellemi fejlődésünk ebből a megelőző állapotból ered, amelyben a rabszolgaság épp annyira elkerülhetetlen, mint amennyire általánosan elfogadott volt. Minden értelemben joggal mondhatjuk, hogy az ókori rabszolgaság nélkül a modern szocializmus sem létezne. " Vissza