Előszó
Midőn e pillanatban hozzáfogok ahhoz a szép, de nehéz munkához, hogy rövid áttekintésben bemutassam a magyar szellemi életnek egyik leghatalmasabb alakját, a világirodalmi magyarok kicsiny...
Tovább
Előszó
Midőn e pillanatban hozzáfogok ahhoz a szép, de nehéz munkához, hogy rövid áttekintésben bemutassam a magyar szellemi életnek egyik leghatalmasabb alakját, a világirodalmi magyarok kicsiny gárdájának kétségtelenül egyik legeredetibb katonáját, lehetetlen magamba fojtanom néhány bevezető szót. Talán a tárgy érdekessége nem csak megengedi, hanem követeli is, hogy röviden vázoljam, miről is lesz szó tulajdonképen e lapokon; hogy még elveket is érintsek s ezek kapcsán mintegy előre fedezzem magamat, ha feladatommal nem bírok úgy megbirkózni, ahogy szeretnék.
Két dologról nehéz írni művelt közönség számára : olyanról, amelyet az olvasók közül senki sem ismer s olyanról, amelyet mindenki ismer. Egészen új dolgok, új problémáikkal sok magyarázatot követelnek s még több csalódást okozhatnak. Vagy keveset nyújtunk, ami bántó, vagy túlságosan sok újságot hozunk, ami visszaélés az olvasóval szemben. Viszont még nehezebb dolga van annak, aki olyasmiről ír, amit mindenki ismer, vagy legalább is ismerni, tudni vél.
Mert bizonnyal nem lesz e könyv olvasói között egyetlenegy sem, aki ne olvasta volna Mikszáth műveit. Sőt bizonnyal lesznek olyanok is, kik ismerték a nagy írót földi alakjában, néztek szemébe, megszorították kezét. Egy rendkívül ismert, népszerű, körülrajongott íróról lesz szó, ki alig pár éve hagyott itt bennünket, pályája zenitjén, kinek barátai, kortársai élnek s munkálnak e haza sorsán. Hogy elvesztése fölött érzett fájdalmunk még nem enyhült az emlékezés bánatos hangulatává, az ugyan írói alkotásai kultuszának nem vet semmiféle határokat, hiszen bizonyos nagyságon túl leomlanak az élet s a halál korlátai; de nemcsak vérének és nevének örökösei, hanem a mi érzésünk sem engedné, hogy pályájáról, annak főként ismeretlen eseményeiről szólván, fennhangon beszéljünk olyasmiről, amiről ő is csak halkan szólt, vagy a leghalkabban: amire csak némán emlékezett vissza.
Vissza