Előszó
Olyan korban élünk, amikor hatmilliárdan és hosszabban élünk mint valaha, és minden pillanatban soha nem tapasztalt ingerár zúdul ránk, alig feldolgozhatóan, kíméletlen tempóra késztetve életünket....
Tovább
Előszó
Olyan korban élünk, amikor hatmilliárdan és hosszabban élünk mint valaha, és minden pillanatban soha nem tapasztalt ingerár zúdul ránk, alig feldolgozhatóan, kíméletlen tempóra késztetve életünket. Óhatatlanul kényszerülünk újratanulni a tanulást, újrafogalmazni a fogalmakat és szembesülni önmagunk gyarlóságaival, civilizációs magányosodásával. Az önfenntartás és fajfenntartás mellett mindinkább megnehezül harmadik életszükségletünk, a valakihez, valamihez és valahová tartozás megvalósítása. Az így gerjesztődő kielégítetlenségi (frusztrációs) feszültség kikezdi lelki, szellemi és testi életünk egyensúlyát, működési biztonságát, kockázataival betegségeket provokálva. Az egyedi ember, mint az evolúció csodája, mindinkább magára marad és kínok kínjával éli meg, hogy egyszerre szeretne önmaga érvényesülni és ugyanakkor tartozni a közösség biztonságához. Az 1619-ben Descartes által leírt „Létezés Négy Pillére" érvényesítése mind nehezebbé válik, és fenyegető kihívásait mind kevésbé meri vagy tudja vállalni a mindennapok embere. Ezek a Pillérek: Tevékenység, Alkotás, Illetékesség és Képesség, az egyéni ember számára esélyközeliségében mindinkább illuzórikussá válik, és Pót-Pótcselekvésekre kényszeríti, fárasztó okoskodásokkal, tudálékossággal, kitárulkozó nagymellényűséggel és mindinkább fogyatkozó kedélyességgel, elvesző humorral, kiszikkadó vidámsággal. A reménykedés csörtető akarnoksággá silányul, a rajongás mesterkélt és erőltetett reklámcsábítássá, és az önfeledt élmény piacosított szenvedéllyé torzul. A Godóra váró Huszonegyedik Század mindenhatóságot kínál garanciák nélkül, boldogságot „csipek" beültetésével és szabadságot „egyenáhítattal". Az Új Tudás, egy Ismeret-Társadalom hajnalán szigorúságot, feszességet, kimértséget és költséghasznosságot követel, és nem tud mit kezdeni a könnyed humor szelíd örömével, az önfeledt tréfálkozással és a kacagó tanítva-tanulással. Vagy mégis van kiút? Vagy mégis van megoldás? Vagy lehet másság nélkül másképpen is? Igen, erről szól ez a könyv, erről győz meg a „Kacagó Biológia" és lopja be magát szívünkbe szerzője, dr. Rott Pál, az orvos, a nagy műveltségű szellemi garabonciás, a halkan és eszköztelenül igazmondó az életről, alulnézetből és egyszerre szakmai magasból. Aki elolvassa, önfeledten kacag és tanul.
Vissza