A koncentráció

Előszó

Részlet:
"A tanítás, a műveltség közlése, alapján egy mindent átfogó koncentráció, amelynek központja a tudásravágyó, de arra rá is szoruló ember, eszköze maga a tanítás anyaga pedig a műveltség korok és irányok szerint változó tartalma.
Ez a koncentráció megkezdődik már az anya igyekezetével, amikor gyermekét az első értelmes szavakra kezdi tanítani. Folytatódik ez a tanítás és nevelés minden mozzanatával. Legtökéletesebben és főképen azonban az iskolai, célszerű tevékenység keretében valósul meg. Tágabb értelemben tehát koncentrációnak nevezhetünk minden tevékenységet, amely azt célozza, hogy a tanítás és nevelés alanyát az öntudatlan, vegetatív fejlődés útjáról az irányított tervszerűség felé vezesse és számára minden olyan eszközt és intézményt biztosítson, melynek segítségével az esetleges ismeretszerzés helyét a célszerű tanítás és nevelés foglalja el. Éppen ezért koncentrációnak tartom már azt a kiinduló és nélkülözhetetlen intézkedést is, hogy a gyermeket bizonyos fejlődési fokon iskolába küldjük, mert ezáltal az eddig csak játékkal és csapongó gondolattöredékekkel foglalkozó elmét egy intézmény keretén belül az ismeretszerzésre koncentráljuk és egyúttal igyekszünk kiküszöbölni minden zavaró hatást.
De nemcsak az iskola, hanem az otthon is a koncentrációt szolgálhatja, ha a gyermek figyelmét a tanulásra irányítják és a környezet zavaró jelenségeit legalább a tanulás idejére elszigetelik. Így már az állandó figyelem biztosítása is a koncentráció alapvető formájának tekinthető, mely az egyén lelkierején kívül a mindenkori környezettől is függ. Későbbi korban a megfelelő iskolák és iskolafajok kiválasztása szintén a koncentrációt szolgálja, s végeredményben talán legmegfelelőbben a környezetkoncentrációt lehetne alkalmazni eddig vázolt eljárásunkra.
Ha a koncentráció szót alkalmaztuk a környezetre, mint minden emberi tevékenység térbeli lehetőségére vonatkoztatva, akkor beszélgethetünk időbeli koncentrációról is. Minden életmozzanatunk időben történik, és így a koncentráció tárgyalásánál az idő fogalmára is utalnunk kell. Itt három szempontra térünk ki. Az egyik szerint az időbeli koncentráció lényege, hogy a közlendő tanítási anyagot mindig a tanulók életkorának megfelelően csoportosítsuk. Mert a szellemi fejlődés nagyjából együtt jár a testi gyarapodással és az évek számával. Általában azt tartjuk, hogy minél idősebb valaki, annál több ismerettel és tudással rendelkezik. Természetesen ez a megállapítás csak normálisan fejlett egyénekre vonatkozik és olyan személyekre, akiknek alkalmuk is volt az ismeretek szerzésére s valóban megszerezték azt. Ennek figyelembevételével készülnek a tantervek is, amikor körülbelül egyenlő korú és fejlettségű tanulók számára szemelik ki és rendezik el a kiválasztott tananyagot." Vissza