Előszó
A mult nyár folyamán Opel Ottó dr., kieli magántanár felolvasást tartott a bécsi jogászegyletben «a modern szinházjog alapelvei»-ről.
Ezen, az «Allgemeine Oesterreichische Gerichts-Zeitung» mult...
Tovább
Előszó
A mult nyár folyamán Opel Ottó dr., kieli magántanár felolvasást tartott a bécsi jogászegyletben «a modern szinházjog alapelvei»-ről.
Ezen, az «Allgemeine Oesterreichische Gerichts-Zeitung» mult évi 34-36. számaiban közzétett felolvasás emlékezetembe hozta, hogy 1885-ben én is, A Jog első évfolyamának Tárca rovatában hasontárgyu cikksorozatot tettem közzé. De egyuttal kiváncsivá lettem, hogy mennyire haladt e 23 év letelte óta a magyar szinházi jogélet.
Kedvem támadt tehát, az érdekes tárgygyal ujból foglalkozni. E célból azonban ujabb anyagra is volt szükségem.
Mikor első tanulmányomhoz fogtam, a magyar szinházi jognak jogászi mivelése még terra incognita volt. De utánam sem akadt senki, aki e mindenesetre érdekes jogi anyagot felkarolta és tovább mivelte volna.
A most tapasztaltak után teljesen érthetővé vált előttem a szinházi jogéletnek e parlagon heverése. Mert 1885-ben maga néhai Paulay Ede, a Nemzeti Szinháznak akkori érdemdus igazgatója járt kezemre; ő maga gyüjtötte részemre a szükséges anyagot és szolgáltatta nékem, mint laikusnak, a kért felvilágositást.
Ma ellenben sok helyütt bizalmatlansággal és oly közönynyel találkoztam, mely csak onnét származtatható, hogy az illető szinházvezetők nem is értik, miről van szó s ugy látszik, valami ismeretlentől félnek.
Első helyen említem itt az Opera igazgatóságát, amely a titkári teendőket végző mindenese utján kérelmemet kereken megtagadta, azon oknál fogva, «mert a szinházi törvény és szerződés tisztára magánügy, amelyhez harmadiknak semmi köze».
Vissza