A képlékenységtan módszerei

Előszó

Ahhoz, hogy az ember a természet szinte végtelen változatosságában el tudjon igazodni, kénytelen a jelenségeket saját értelmének megfelelően leegyszerűsíteni. Ugyanígy kényszerül a természetben előforduló anyagokat is olyan végletekig leegyszerűsített képzelt anyagokkal - anyagmodellekkel - helyettesíteni, amelyek a valóságos anyagoknak csak egy-egy tulajdonságát adják vissza híven, a többi tulajdonságukat egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Így születtek meg azok az anyagok, helyesebben a valóságban nem létező anyagmodellek, melyekkel a fizikában, jelen esetben a mechanikában, foglalkozunk. Ezek közül; a legismertebbek: a merev test, a rugalmas test, az ideális összenyomhatatlan folyadék, az ideális rugalmas folyadék, a viszkózus folyadék stb. A valóságos testeket nem helyettesíthetjük egyszer s mindenkorra ezeknek a testeknek valamelyikével, ellenkezőleg, mindig azt vesszük elő, amelyik a vizsgált testnek éppen azokat a jellemzőit ragadja meg, amelyek a vizsgált jelenség szempontjából a legfontosabbak. Max Plank egy példáját tovább fejlesztve, Földünket is a vizsgált jelenség szerint mindig más testtel modellezzük. Ha a Nap körüli keringését vizsgáljuk, tömegpontnak tekintjük. Ha saját tengelye körüli forgását vizsgáljuk, merev testnek tekintjük. Ha a lapultságát vizsgáljuk, ideális összenyomhatatlan folyadékkal modellezzük. Ha a földrengés tovaterjedését vizsgáljuk, rugalmas testnek tekintjük. Vissza