Szekerezés, kocsizás, szánkózás (dedikált példány)

Előszó

A jelen könyvben megfogalmazott ismeretek - úgy vélem - nem tartoznak sem tudományos, sem művészeti kategóriába, nem is képeznek valamilyen egyéni találmányt.
Ezek inkább spontán, magyarhonban, a nép széles körében ismert szakmai ismereteknek vagy szakmának minősíthetők. Ezek - hasonlattal élve - olyanok, mint a mezőn a mezei virágok, melyekért csak le kell hajolni és csokorba kötni őket.
Lényegében ezt tettem, amikor csokorba kötöttem e népi ismereteket. És miután a nép széles rétegében ismertek ezek, és úgyszólván kiveszőfélben vannak, ezeknek hagyománya és helyenként néprajzi értékük is lehet.
Ezen gyűjtőmunkám megítélését az 1960-65-ös évek körülményei közé helyezve kell tenni, mert ekkor fejeztem be e kéziratomat.
Ugyanis ekkor, a vidéki-népi-paraszti sors úgy nézett ki, hogy nemcsak a föld és a ló, de a földműves-paraszti társadalmi réteg, melynek nemzetfenntartó szerepe ismert, szintén elvész és vele együtt azok az ismeretek is, melyek a lószeretet-kocsizás-szekerezés fogalomkörébe tartoznak. Ez ebben az értelemben be is következett, mert 1960-70 között a földműves társadalmi réteg szétszóródott és gyakorlatilag megszűnt. Nagyrészt vele együtt megsemmisültek a népi ismeretek és hagyományok. Ekkor megsemmisült a lóállományunk 80-85%-a is.
Ezek a körülmények késztettek ekkor írásra, az ismeretek és emlékek egy részének megőrzésére, megmentésére.
Azonban e témakörrel kapcsolatban tudni kell, hogy totális vesztés-pusztulás mégsem következett be az 1960-as években, mert talán ennek spontán vagy tudatos ellensúlyozására fokozatosan szaporodva, lovasrendezvények és versenyek szervezése történt az országban. Ennek nagyon jelentős löketet adott 1970-ben a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) azon határozata, hogy négyes fogatok részére világ- és európa-bajnokságokat fognak szervezni. Sőt, majd 1983-ban hasonló határozat született a kettes fogatokra vonatkozóan. Ezeken hazánk fogathajtó-versenyzői is részt vettek, méghozzá jelentős és többszörös európa- és világbajnoki egyéni és csapateredményekkel.
Ezekről nem szerepelnek ismeretek a könyvemben, mert egyrészt ennek kézirata akkor már lezárt volt, másrészt most ennek a kiadása előtt, megjelent e témakörben néhány hazai könyv, melyekben szerepelnek a magyar fogathajtás világ- és európabajnoksági eredményei a fogathajtók neveivel és eredményeivel.
Eladdig, a Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás és Bruno von Achenbach: Fahren und Anspannen című könyveken kívül alig volt más szakirodalom. Vissza