A növényi vitaminok és hormónok

Előszó

Részlet a könyvből:

Az életjelenségek hatóanyagai.
Az élettani kutatások folyamán a mult század vége felé olyan szerves vegyületeket kezdtek megismerni, amelyek rendkívül kis mennyiségben igen nagy hatást fejtenek ki az élőlényekben s mindinkább kiderült, hogy az életjelenségeket irányító, szabályozó tényezők részben ezekre a kismennyiségű, de nagyteljesítményű hatóanyagokra vezethetők vissza. Az élet eme, eleinte rejtélyesnek látszó, különleges hatóanyagai közt legelőször sikerült bizonyos mértékig elkülöníteni az enzimeket. Már Lavoisier felismerte, hogy alkoholos erjedés közben a cukor alkoholra és széndioxidra bomlik s ennek alapján Gay-Lussac azt vitatta, hogy az erjedés előidézője az oxigén. Mások azonban kimutatták, hogy élő szervezetek nélkül nincs erjedés. Még Pasteur és Liebig is szemben állt egymással e tekintetben, Liebig egyszerű kémiai folyamatnak tekintette az erjedést, Pasteur kimutatta, hogy az erjesztő szervezetek a levegőből kerülnek az erjedő folyadékokba. A mikroszkóp nem juthatott tovább az erjesztő szervezetek kimutatásánál s a kutatás egy időre megakadt. Végül Buchner Eduárd 1897-ben kimutatta, hogy az erjedéshez nem szükséges az élő szervezet, elég hozzá a benne működő hatóanyagot tartalmazó anyag s a hatóanyagot enzimnek nevezte el. Az enzimek a szervezetekben lefolyó kémiai reakciókat serkentik, de maguk látszólag nem vesznek részt bennük. Nagyon bonyolult vegyületek, amelyek kémiai szerkezetéről csak legújabban kezd lehullani a lepel. Vissza