Előszó
Részlet
I. A lueses idegbetegségek beálltának legfőbb okai és azok prophylaxisa.
A paralysis progressivának és a tabes dorsalisnak, valamint a cerebrospinális lueses idegbetegségeknek, ha nem...
Tovább
Előszó
Részlet
I. A lueses idegbetegségek beálltának legfőbb okai és azok prophylaxisa.
A paralysis progressivának és a tabes dorsalisnak, valamint a cerebrospinális lueses idegbetegségeknek, ha nem is egyedüli, de legfőbb oka a lues hiányos gyógykezelése. A kezelés e hiányosságának többféle oka van, melyek ismerete a gyakorlóorvosra, kit a luessel fertőzött egyén bajának elsődleges vagy másodlagos szakában legelőbb felkeres, nagyon fontos lehet.
A primär sklerosis gyakran oly szelíd álarcban lép fel, hogy a betegek ulcusukat, mely néha nem feltűnő, esetleg extragenitális s melyet az orvos is elég gyakran jelentéktelen szőrvágásnak, pattanásnak, ekzémának minősít, nem veszik tudomásul, s így az nem kerül specifikus kezelésre. Ugyanez áll néha a másodlagos tünetekre is. Még fokozottabban áll ez a női nemre, melynek lueses fertőzöttsége a primaer ulcusnak a betegre rendszerint láthatatlan vagy nehezen meglátható volta s a sekundaer tüneteknek különösen gyakran felette enyhe formája miatt az esetek nagyobb részében felfedezetlen marad.
A primitívebb, de ugyanúgy az intelligensebb fertőzöttek jelentékeny része egyetlen, s elég gyakran ez esetben is hiányos specifikus kúra után igyekszik a kellemetlen ügyet elfelejteni. Fél ugyan a következményes bajoktól, de orvos elé jutva, a fertőzést és a kiállott luest igen gyakran eltagadja és az igazság csak rendkívül kegyetlen nyomozással tudható ki. Az ily betegek aggodalmaskodásukkal szinte megkövetelik orvosuktól, hogy őket gyógyultnak mondja, hiszen az egész nem volt semmi, s hogy a várható következmények, a nősülés, a családalapítás megengedhetősége iránt, vagy a már meglévő család egészsége felől legfeljebb egy vér-Wassermann vizsgálat negativ volta alapján megnyugtassa.
A legkiválóbb syphilidologusok tanítása szerint is a primaer időszakban történt helyes kezelés esetén egy évi, a secundaer szakban eszközölt megfelelő therapia esetén legfeljebb 3 évi megfelelő kúra után a lueses beteg végleg meggyógyul. (Guszmann, Török Lajos, stb.) Bár az ily múltú betegek között az ideg- és érrendszeri tertiaer esetek, úgyszintén a házastárson vagy az utódokon a lueses fertőzés lényegesen ritkább, a későbbi agyidegrendszeri lues2 főleg a tabes és a paralysis az ilyenek között sem ritka kivétel.
Vissza