Előszó
A beszédírásban a szöveg nyelvtani és értelmi összefüggésén alapuló rövidítési módokat foglaljuk össze.
Ha két vagy több szót gyakran hallunk egymással kapcsolatban, elménkben is kapcsolat keletkezik közöttük, ami abban nyilvánul, hogy az összefüggő szócsoport első tagja eszünkbe juttatja a vele kapcsolatban álló többi szót. A lélektanban ezt a jelenséget képzettársításnak (asszociációnak) nevezik. Pl. ha ezeket a szókat halljuk: „Romlásnak indult..." akaratlanul is eszünkbe jut a gyakran hallott verssor másik része: „hajdan erős magyar".
Az összetett szók, szólásmódok, a mindennapi tudásunk alapját tevő általánosan ismert ítéletek mind olyan asszociatív kapcsolatban álló szócsoportok, melyeknél elegendő az első tagot ismernünk, hogy a következők eszünkbe jussanak. A beszédnek ezeket az elemeit, melyeket a többi szó egyértelműen meghatároz, vagy teljesen kihagyjuk, vagy több-kevesebb mértékben megrövidítjük.
Így mindenki könnyen kiegészíti a következő félbehagyott mondatokat: Az anya alvó gyermeke fölé -. A Lánchidról beleugrott a -. A bíró a gyilkost kötél -. Közbelépése nem árt ugyan, -. Beszédéből sok minden hiányzott, aminek -.
A múltkor nagyon szép volt az -. Melegen sütött a -. Egy felhő sem volt látható az -. Senkinek - volt kedve az időt a szobában -. Ezért rögtön ebéd után útnak - és oly gyors tempóban -, hogy mindnyájunkról csak úgy csurgott az -. Már kiértünk a Zug-mikor hirtelen heves szél -, az ég rövid - alatt be- és megeredt az -. Elkezdtünk -, hogy minél - fedél alá -. De í: zápor oly hevesen -, hogy mire elértük a villamos-, mindnyájan bőrig -.
Természetesen nem hagyhatunk ki mindig egész szókat, mert ugyanavval a szóval több más kifejezés is állhat asszociatív kapcsolatban. Pl. ezt a rövidítést: útnak -, így is olvashatjuk „indultunk", így is „eredtünk". Már pedig a gyorsírónak teljes hűséggel kell visszaadnia a beszédet. Legtöbb esetben tehát a szókapcsolat második és következő tagjaiból is kiírunk egy-két betűt, hogy ezzel az olvasást megkönnyítsük.
A rövidítés mértékét az szabja meg, hogy mennyire ismerős a kifejezés a gyorsíró előtt. Ez természetesen egyénileg igen különböző lehet s a gyorsíró nyelvtudásától, stílusérzékétől, szakismereteinek mértékétől, kézügyességétől és emlékezőtehetségétől függ, hogy milyen mértékben alkalmazhat rövidítéseket.
Abban a kérdésben, hogy mit írjunk ki, szintén eltérhetnek a felfogások. Van, akinél inkább a jelek hasonlósága, másnál inkább a hangzásbeli hasonlóság a fontosabb az olvasásnál...
Vissza