Salgótarján

Előszó

Meghitt közelségben érezheti magát a salgótarjáni olvasó, amikor végiglapozza ezt a könyvet. Ismerősen köszönnek vissza az utcák, a terek, a történetek, az emberek és a házak. Olyan szerző tollából született ugyanis az írás, aki itt élte gyermekkorát, és első munkaéveit is a városban töltötte. Jó olvasni ilyen közelségből Salgótarján történetét, a századokkal ezelőtti múlttól érkezve a mába, hiszen műfaját tekintve "különös individuális szakkönyv" készült ebben a sorozatban. A meghittség mellett a városban élő biztonságérzetét erősíti, ha tudja-látja azt, hogy a közösségteremtő szimbólum, a templom máig is ugyanazon a helyen áll, minthogy áll még - bár romosán - településünk másik szimbóluma, a Salgó vára. Az ismerősen csengő családnevek pedig az együvé tartozást, a sorsközösséget jelzik nekünk a múltból.
Több, a város mai jellegzetességének gyökerével találkozhatunk ebben a könyvben, az Y-völgy alapjaiban máig érvényes elhelyezkedési rendet alakított ki, és a kereskedők letelepedési vonala is napjainkig érzékelhető. A kilenc utca és két tér elnevezése egy évszázad óta él, és a jellegzetes kolóniák ina is megvannak Salgótarjánban, lassan bontásra ítélve ugyan, de élő műemlékegyüttesként tervbe kell venni egynéhány megőrzését, átalakítással a mai életviszony okhoz.
S hogy milyen közel áll hozzánk a múlt, s hogy az évtizedek előtti gondolatok mára is mennyire érvényesek, sokszor visszaköszön a könyv lapjain. Egy helyütt azt írja, hogy a városi műszaki tanácsnok 1925- ben azt vetette papírra: "A város központja oldalt is terjeszkedjék, mert a városnak hosszúságban terjeszkedése nem kívánatos." Ma, 1993-ban is az általános rendezési tervünk egyik lényeges eleme ez: a széltében való városközponti terjeszkedés. Vissza