A syphilis kórtana és gyógyitása

Előszó

Nincs betegség, amelynek aetiologiájába, pathologiájába és therapiájába a XX. század első decenniuma oly gyökeres átalakulásokat hozott volna, mint éppen a syphilisébe. 1903-ban Metchnikoff és Roux megdöntötték azt a százados hitet, hogy a syphilis kizárólag az emberi nem betegsége s annak virusa állatokra át nem vihető. Sikeres ójtásaikkal a kutatásoknak egészen új terrenumát tárták fel. 1905-ben pedig Schaudinn- és Hoffmann-nak, a megelőző autorok balsikerrel végződő kísérletei után végre sikerült az oly régen kutatott kórokozó mikroorganismust felfedeznie s ugyanabban az évben Wassermann vérsavóreactiójával diagnosztikánkat emelte előbb nem is sejtett magaslatra.
Új világosság áradt szét, melynek fényénél sok régi, nemzedékről nemzedékre szállott s megdönthetetlennek hitt dogma dőlt kártyavárként össze, régi vitás kérdések oldódtak meg bámulatosan egyszerű módon, megoldásuk közben ismét az új kérdések végtelen sorozatát vetve fel. Bebizonyult ismét az a régi philosophiai igazság, hogy minden ami van, még legmagasabb kifejlődésének idején is magában hordja elpusztulásának feltételeit - hogy romjaiból egy új jövő keletkezhessék. Az új felfedezések, melyekhez jelentőség dolgában az elmúlt száz év alatt csupán Ricordnak az identitást megdöntő kísérletei és Bassereaunak a dualista tant megállapító megfigyelései foghatók, alapján megindult az egész vonalon elődeink hagyatékának új értékelése, a régi értékek átalakítása, megmásítása, megerősítése, illetőleg azoknak újakkal való helyettesítése, mivel az új értékek új megállapításokat követeltek.
Az épület, amelyet a syphilis tanában egy Ricord, Bell, Wallace, Bassereau, Rollet, Diday, Fournier, Bärensprung, Sigmund, Zeissl, Hutchinson, Neumann és kortársaik bámulatos tudásukkal kiépítettek, regenerálás alá kerül egy Metchnikoff, Roux, Schaudinn, Wassermann, Noguchi, Neisser és Finger korszakalkotó felfedezéseinek irányításában. Vissza