A közlekedés rendje

Előszó

Miért szükséges a közlekedést ilyen részletesen szabályozni? - kérdezhetné a KPM Autóközlekedési Tanintézetének hallgatója, amikor a gépkocsivezetést tanulva, kénytelen kézbevenni a közlekedés rendjére vonatkozó szabálygyűjteményt. Ügy véli, tudna ő magától kitűnően közlekedni, csak ne avatkoznának állandóan mások is bele.
Ilyenkor csupán arról feledkezik meg, hogy az utcán egy sereg különböző érdekű" ember találkozik. Más az érdeke a közlekedés folyamán a gyalogosnak, a motorosnak, az autó vezetőjének, a lovaskocsi hajtójának és megint más a villamos vagy az autóbusz utasának. Ezt a sok-sok, egymással igen gyakran szöges ellentétben álló „érdeket" van hivatva a hatóság összeegyeztetni, megállapítani: mi az, ami a nagy többség érdekének megfelel, hogy ennek alapján alkossa meg a mindenkire érvényes szabályt.
A szabályok meghozatalánál döntő szempont Alkotmányunk alapvető tétele: „A Magyar Népköztársaságban legfőbb érték az ember".
Az ember életének, testi épségének, valamint az egyén és a közösség vagyonának védelme a közlekedésrendészeti szabályok legfontosabb feladata. S hogy az emberi élet védelmére mennyire szükség van, mi sem bizonyítja jobban, mint a legkülönbözőbb országok baleseti statisztikái, amelyek mind azt mutatják, hogy a fékevesztett közlekedés úgyszólván minden percben áldozatokat szed.
Tévedés az a nézet, hogy a balesetek okozói mindig a gépjárművezetők. Gondoljunk csak a ki nem világított lovaskocsikra, a minden jelzés nélkül váratlan nyolcasokat csináló kerékpárosokra, s talán elsősorban a - „Vigyázzon a gépkocsivezető, őt fogják lecsukni9 kényelmes álláspontjára helyezkedő - gyalogosokra, akik számtalanszor saját vesztük okozói. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a leggyorsabb, az avatatlan kézben legkönnyebben veszélyessé válható közlekedési eszköz mégiscsak a gépjárművezető gondjaira van bízva és az ő lelkiismeretes, gondos, szabályoknak megfelelő magatartása a balesetmentes közlekedés legfőbb záloga.
A felszabadulás előtti Magyarország bíróságai szabálytalanság elkövetése esetén szinte kizárólag a gépkocsivezetőt büntették (feltéve természetesen, hogy az illető nem volt protekciós úrvezető...). Ma azonban a nép bírósága - ha kell - egyaránt lesújt a fegyelmezetlen gyalogosra, a szabályokat semmibevevő lovaskocsisra, de a munkába siető dolgozók életét, a gondjaira bízott népvagyont veszélyeztető olyan gépkocsivezetőre is, aki a közutat nem közlekedésre, hanem versenypályának használja... Vissza