Klinikai pszichológia

Előszó

Korunkban világszerte és így hazánkban is komoly probléma mind gyermekek és ifjak, mind felnőttek körében a különböző társadalomellenes (antiszociális), illetve a társadalom általánosan elfogadott formáihoz nem illeszkedő (aszociális) magatartások, viselkedések, megnyilvánulások (cselekvések, tevékenységek, szomatikus betegség prezentálások) sokasodása. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya és a Magyar Gyermekorvosok Társasága felismerve e problémakör gyakorlati és tudományos elméleti jelentőségét, közösen rendezett kongresszuson e kérdés megtárgyalását napirendre tűzte. Gyakorlati jelentősége e kérdésnek talán abban a felismerésben csúcsosodik, hogy ma már a korszerű klinikumban a "az egészség" és "a betegség" fogalmak jelentését nem szabad az embernek csupán a vegetatív szomatikus rendszerére, a testi jellegű szervezetére vonatkoztatni. Mindig az emberi személyiség egészét: a testi szervezet és a pszichikum egységét kell szem előtt tartsa az orvos, ha egészségvédő, bajtmegelőző, gyógyító és rehabilitációs gyakorlati tevékenységét eredményesen kívánja végezni. A problémakör megvitatásának tudományos elméleti jelentőségét pedig az adja, hogy az emberi személyiségnek a kialakulása és a kialakulásra ható környezeti külső és emberi belső tényezőknek a jelentősége, ezek egymásra hatásának összefüggése megnyugtatóan még nincs tisztázva. Sőt, még a szakemberek között sem alakult ki annak egyértelmű megfogalmazása, hogy mit is jelöljünk a személyiségfogalommal.
E kötetben az említett kongresszus anyagát bocsátjuk a szélesebb nyilvánosság elé. Célunk, hogy egyrészt segítsük a gyakorlati munkát végző orvosokat, pszichológusokat, másrészt hogy az e területen tudományos munkát végzőkben gondolatokat ébresszünk, és ezzel is hozzájáruljunk az elméleti kérdések tisztázásához.

Budapest, 1972.

Gegesi Kiss Pál
akadémikus Vissza