Előszó
Az utóbbi időkben szakkönyvekben, előadásokban, hírlapokban sorozatos támadások jelentek meg, amelyek szerint az Alföld ármentesítése, a bélvízlevezetések és a végrehajtott lecsapolások az ország helyrehozhatlan károsítására vezettek. Ebben a támadássorozatban írók, hírlapírók, laikusok, általában olyanok vettek részt, akiknek a vízépítés terén nemcsak gyakorlatuk, de tapasztalatuk sincsen, s akik a megindított hadjárat során jobb ügyhöz méltó szívóssággal és erővel küzdöttek olyasvalami ellen, amit nem ismertek, amihez nem értettek.
A támadások természetesen a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályában is szóba kerültek. Ennek azután kettős következménye volt.
Először is a szakosztályban előadássorozat indult meg, aminek tárgya minden esetben az Alföld víziproblémája volt. A második folyomány pedig az volt, hogy az osztály működőbizottsága elhatározta egy olyan monografiaszerű műnek a kiadását, amelyik először a multat, annak nehéz küzdelmeit tárja fel, azután megismerteti a vízitársulatok munkálatait, azok terjedelmét, azokat a változásokat, amik az agyongáncsolt munkálatoknak a következményei voltak, végül pedig foglalkozik a támadások eredetével, azok bírálatával és megadja a kifogásolt dolgoknak váló, igaz magyarázatát.
Az elhangzott előadások a Vízügyi Közlemények 1931 július-decemberi füzetében jelentek meg, a többi dolgok pedig ebben a könyvben vannak tárgyalva.
A szakosztály természetesen nem rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, melyek ennek a műnek kiadásához szükségesek lettek volna, ezért a vízitársulatokhoz, azok áldozatkészségéhez fordultunk és kértük a mű megjelenésének lehetővétételét.
Nem találtunk siket fülékre. Meghallgattak minket.
Ennek az eredménye ez a mű, amely a magyar vízitársulatok, a magyar vízimérnöki kar munkáinak ismertetését tartalmazva, talán alkalmas lesz arra, hogy a szakavatatlan bírálatokat a maguk igazi mértékére szállítsa le és igazságot szolgáltasson mindazoknak, akik ebben részesek.
Jól mondja Pogonyi György kir. műszaki tanácsos kartársunk az összefoglalásbeli megjegyzésében: „Áldott legyen mindama fel nem sorolható munkáskezek és elmék emléke, kik a hazai ármentesítés és lecsapolás által országunk második honfoglalói voltak: nemzetünk el nem múló hálája legyen munkásságuk ellenértéke."
Ehhez hozzá kell tenni azokkal a vízitársulatokkal szemben tartozó hálánkat is, amelyek ennek a műnek megjelenhetését áldozatkészségükkel lehetővé tették.
Hisszük, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló és hogy ez a mű valóban el is éri azt a célt, amit minden jó magyar embernél él is kell érnie.
Vissza