A környezetalakítás esztétikai alapjai

Előszó

A történeti-társadalmi fejlődés, valamint a tudomány és technika magas fejlettségi foka következtében a munkamegosztás rendkívüli mértékben differenciálódott. Az emberi viszonylatok az elmúlt korokhoz képest sokkal bonyolultabbak lettek és térben is kitágultak. E fejlődés természetes következményeképpen az élethivatás szakterületei is differenciáltabbakká váltak s minden szakterület mélyebb tudást és technikai felkészültséget, ismeretet követel. Bár a fejlődéssel az emberi tudat tágulása, fejlődése is együtt jár, a tapasztalat azt mutatja, hogy a technika páratlan ütemű előretörése folytán a figyelem könnyen a szűkebb körű szakismeretek felé tolódhat el. Pedig korunk filozófiai, ideológiai felfogása szerint a dolgokat nem önmagukban, elszigetelten, hanem összefüggéseikben kívánjuk látni, hiszen az igazi, mélyebb megismerés nem a részjelenségek, hanem az összefüggések, a lényegi viszonylatok megragadásán fordul meg. Korunk egyik jellegzetes ellentmondásossága: a szakosodás fokozott és egyébként valóban indokolt követelménye, vagyis ennek folyományaként az egyoldalú szaktudás veszélye ("szakbarbárság") és ugyanakkor az a törekvés - ideológiailag megalapozott igény hogy mindent a nagy egész szempontjából ítéljünk, hogy minden dolog jelentőségét, súlyát, a világban betöltött szerepét átfogó szemlélettel, szintetikus alapon, a viszonylatok, összefüggések hálózatába helyezve értékeljük. (Hiszen embertársainkat, önmagunkat sem kizárólag egyedileg, hanem mint társadalmi lényeket Ítéljük meg.) A jelzett ellentmondást ma már nem lehet a minden szakterületen járatos polihisztorok képzésével, nevelésével feloldani. Az egyes szakterületek kibővült ismeretanyaga ezt lehetetlenné teszi. De mód van rá - s erről viszont nem szabad a felsőoktatásban, különösen a művészképzésben lemondani -, hogy az egyes szakterületek helyét, szerepét, jelentőségét helyesen értékelni tudjuk és a saját szakterületünkhöz kapcsoló összefüggéseket ismerjük. Ezt a koordináló tudást - szintetikus, vagy komplex szemléletet - mindenképpen biztosítani kell. S ha most figyelembe vesszük, hogy az emberi viszonylatok a környezetben - az életfunkciók térbe tagolódó, materiálisán megfogalmazott rendszerében - tükröződnek, nyilvánvaló, hogy tantárgyunk oktatásának célja éppen a lényegi összefüggésekben való látás, a szintetikus szemlélet nevelése és a már jelzett ellentmondás feloldása. A tantárgy további célja, hogy a különböző szakterületekkel való együttműködést elősegítse, hogy a hallgató saját szakterületének alkotásait ne elszigetelten, hanem környezeti összefüggéseiben is lássa. Tekintettel arra, hogy a környezetalakítás magasabb szinten művészi tevékenység, és mivel a művészien alakított környezet ember és világ (tudat és valóság) viszonyát igen sokrétűen tükrözi, a tantárgy oktatásának az ideológiai jellegű tantárgyakra kell szervesen ráépülnie, követve az "Esztétika" tantárgy oktatását és megelőzve a szakesztétikákat. Tekintettel arra, hogy az emberi környezet átfogó jellegű alakításában, szervezésében az építészetnek igen jelentős szerepe van, "A környezetalakítás esztétikai alapjai" tantárgy anyagának legnagyobb részét az építészeti, ill. térművészeti kompozíciók problémáinak ismertetése tölti ki. A jegyzet beosztása és a tananyag felépítése didaktikai okokból a következő: a környezetalakítás problematikájának általános - globális - exponálása, majd a részproblémák analitikus jellegű tárgyalása, végül e részproblémák egymásra épülő láncolata elvezet a szintézisben, a környezeti tényezők összefüggéseihez. Vissza