Előszó
Megtisztelő számomra, hogy az Accordia Kiadó vezetője, dr. Balázs Tibor, a Magyar írószövetség tagja felkért, ajánljam a T. Olvasó figyelmébe dr. Plivelic Iván: Az én forradalmam c. könyvét....
Tovább
Előszó
Megtisztelő számomra, hogy az Accordia Kiadó vezetője, dr. Balázs Tibor, a Magyar írószövetség tagja felkért, ajánljam a T. Olvasó figyelmébe dr. Plivelic Iván: Az én forradalmam c. könyvét.
Élet-sorsunk számos párhuzamossága alkalmassá tesz, hogy mély meggyőződéssel ajánljam az írást az '56-os Igazságrobbanásban átélt, későbbi életét is meghatározó sorsélményei alapján.
Különösen megbecsült olvasmányélményem Plivelic Iván tolmácsolásában, hogy szinte észre sem veszi magától, hogy „In Naszcensz" a hétköznapi átlagemberről a Néphadsereg rendfokozat nélküli katonájából megszületik a potenciális Hős! Ez egyben férfivé válásának pillanata is. Mindezt 1956. november 4-e hajnali - „Döbbenete" - váltja ki belőle.
Forradalmi időkben a „katona-ember" a civilnél sokkal jobban kiszolgáltatottja az „Ex-Lex"-állapotnak. 1956 erkölcsi csodája, csúcsteljesítménye, hogy 1956 november-decemberében - '57 januárjában 7024 hivatásos katonatiszt, honvédtiszt tagadta meg a Kádár-Münnich-féle hazaáruló Tiszti Nyilatkozat aláírását. (Ezzel harmadrendű állampolgári sorsot az esetek többségében a családi kötelékek teljes felbomlását, nyomorszintű kiszolgáltatást jelentett.)
Iván - nemcsak az emigráns sors ellentmondásos napjait, hanem a hazai „rendszerváltást" is leleplezi. A hazájukhoz hű katonaszemélyek a mai napig nem kaptak elégtételt, még utódaikban sem, - annak ellenére, hogy a Tiszti Nyilatkozat megtagadóinak Emléktáblája ott díszeleg a Kilián laktanya falán.
A memoárirodalom különleges műfaj, igényli az olvasó türelmét.
Az író-visszaemlékező bevallja, nem használ forrásmunkát, elismeri az emberi emlékezőképesség hiányosságait is.
Vissza