A szenvedélybetegségek előfordulása és megelőzése

Előszó

Részlet:

A deviancia fogalma e század harmincas éveiben kezdett terjedni, mint szociológiai fogalom. Sokféle formakört ölel fel, melyekben azonban egy tényező közös: "mindegyik eltér a viselkedéssel szemben támasztott társadalmi követelményektől, normáktól, ezért a társadalmi tudatban mindegyik negatív minősítést kap." Egyik lehetséges forma, hogy "betegséggé" minősítjük, és ekkor az orvosi-egészségügyi rendszer feladatává válik megoldása. Az elmúlt évtized során a "szenvedélybetegségek sokfélesége, a "társadalom új betegsége" lett a legjelentősebb deviancia. Ezt a jelenséget orvosi gondolkodással, de nagyon sok szociálpszichológiai szempont figyelembevételével közelítjük meg.
Az orvosi gondolkodás azonban csak egy, és lehetséges egyféle gondolkodás abból a szempontból, hogy mi az, ami a betegséghez vezet, mi az, ami a betegségtől megszabadulást eredményezheti. Számtalan példa utal arra, hogy a mindennapos közgondolkodás megenged olyan devianciákat, mely ugyan már betegség (is lehet!), de nyilvánvaló tünete (annyira nincs, hogy annak egyértelmű volta) hiányában környezete felmentést ad. A testi betegség, amikor mindenki hajlamos a diéta alóli felmentésre, vagy a rendezett állapotban lévő cukorbaj, az "abból a kis édességből csak nem lehet semmi" gondolkodásmóddal. A lelki élet zavarai közül talán az egyik legjobb példa a terhességhez és szüléshez társuló pszichés zavar. A terhesség alatti lelki eltérések szinte mindenki számára elfogadottak, és a szülést követő elmeártalmak is - évszázadokon át elintézettek voltak és maradtak - a "tejláz" megjelöléssel. Már csak akkor került az anya kórházi-orvosi kezelésre, amikor a legteljesebb mértékben képtelen volt gyermeke ellátására. Vissza