Előszó
Az emberré válás folyamatában alapvető szerepe volt a szerszámhasználatnak és annak, hogy az ember az anyagokat átformálta, sőt átalakította számára alkalmas alakúra és tulajdonságúra. Ezzel környezetét is megváltoztatta a történelmi fejlődés során egyre nagyobb mértékben.
Az emberiség őstörténetének korszakait nem véletlenül nevezték el éppen a korszakra jellemző, általánosan használt szerkezeti anyagról melyet az ember eszközeinek készítéséhez használt. Ez az anyag a fejlettség fokmérője is lett. Az ember először természetesen a közvetlen környezetében található és még alakítás nélkül is felhasználható anyagot, a követ használta először. Ezt az időszakot nevezik kőkorszaknak. Ennek korai szakasza 600 000 évvel ezelőttre tehető és paleolitikumnak nevezik. A felhasznált anyag mellett az alkalmazott technológiai eljárásoknak is szerepe van a fejlődésre. így megkülönböztetünk, pl. pattintott és csiszolt kőkorszakot. Az utóbbi, már fejlettebb korszak kezdete mintegy az i. e. 9 000 évekre tehető és tartott az i. e. 1-2. évezredig.
A fémek megismerése és főleg használata új korszakot hozott a fejlődésben. Ennek oka, hogy a fémek jó alakíthatósága, szilárdsági tulajdonságai változatosabb felhasználást tettek lehetővé.
Természetesen a fémek közül kezdetben csak azok használatára került sor, melyek a természetben termésállapotban is megtalálhatók, mint a réz, a nemesfémek. Később kialakulhattak kezdetleges kohászati eljárások, melyek során bizonyos „kőzetekből", az ún. ércekből sikerült kinyerni fémet. Az ércben található kísérő fémek az alapfémhez hozzáadódva ötvözetet eredményeztek (pl. a réz (Cu) és az ón (Sn) bronzot). Ezek tulajdonságaikat tekintve még jobbnak is bizonyultak bizonyos eszközök készítéséhez (pl. szerszámokhoz, fegyverekhez), mint a szín fém. Mezopotámiában, Indiában, Egyiptomban már a i.e. 3000 körüli időkből maradtak fenn bronz leletek. így követte a kőkorszakot a rézkor, vagy inkább a bronzkor, mely Európában i.e. 700-as évekig tartott.
A már megismert fémek kedvező alakíthatósága, jó technológiai tulajdonsági elősegítették újabb, addig nem használt fémek bevonását az eszközök, szerszámok készítésébe. A vas a természetben közvetlenül csak kis mennyiségben, meteorvas formájában fordul elő. A levegőben található oxigénhez nagy affinitást mutat, így érceiben, főleg különféle oxidos, esetleg karbonátos vegyületeiben fordul elő nagy mennyiségben. A bronznál nagyobb szilárdsága, használójának nagyobb erőt, hatalmat biztosított, más anyagokat is könnyebben lehetett általa megmunkálni. Használatának elterjedése az emberiség történetének újabb fejlődési fázisát és egyben őstörténetének lezáródását hozta, mintegy átvezetve a fejlődés egy új korszakába.
A vaskor eljövetele sem köthető egy konkrét időponthoz. Az emberi civilizáció különböző területein eltérő időben kezdték alkalmazni ezt a fontos fémet. Magyarország területén a különböző népek már az i.e. 900-as évektől használtak vas eszközöket, de általánosan a kelták terjesztették el használatát az i.e. 2. évszázadban és e korszak kb. a honfoglalásig tartott.
A további fejlődés során egyre több fémet vontak használatba és mára már elmondhatjuk, hogy a periódusos rendszer szinte valamennyi eleme szerepel az iparilag felhasznált anyagok között, a természetben található ún. természetes és a mesterségesen előállított anyagokkal együtt.
A fémes anyagok felhasználása alapvetően felgyorsította a fejlődést. Felmerülhet a kérdés miért volt ez így? Ennek magyarázata a fémek jó alakíthatóságában, szilárdsági-mechanikai tulajdonságaiban rejlik, ami viszont a fém, szerkezeti felépítésével, szerkezetének megváltoztathatóságával függ össze.
Az anyagszerkezettani ismeretek az anyagismerettel együtt adnak alapot a továbbiakban az alakadó és más gyártástechnológiai eljárások megismeréséhez és alkalmazásához.
Vissza