Emlékbeszéd Horváth Cyrill a M. T. Akadémia tiszt. tagja felett

Előszó

Ama nevezetes szellemi mozgalomban, melyet évezredek előtt indított meg, és azóta szakadatlanul szít az öntudatra, ébredt emberi gondolkodás - az eszmék harczában, a melynek összes mai intézményeinket, egész civilisatiónkat és minden tudományunkat köszönhetjük: nemcsak azon ismeret-ágak művelői és terjesztői tettek fontos szolgálatokat a kulturának, a melyek többé-kevésbbé gyakorlati érdekeknek szolgálnak és közvetetlen hatásukban az élet czéljaira vonatkoznak; hasnem még nehezebb küzdelmeket vívtak azon szellemi óriások, kik nem elégedve meg a tapasztalati ismeretek puszta összegyűjtésével, tekintetöket a dolgok végső okaira irányozták és a lét problemáit önmagokba mélyedten, elvont gondolkodással igyekeztek megfejteni.
A világ-irodalomban az eszmék e bátor harczosai léptek először síkra a tudomány lét-jogáért, és az ő fáradhatatlan munkásságuk által megteremtett első tudomány, a philosophia szolgált hosszú évszázadokon keresztül, egyedüli világító szövétnek gyanánt, abban a chaotikus sötétségben, melyben a magára hagyatott, tapasztalatlan és a tudományos vizsgálódás és mélyebb gondolkodás szövevényesebb műveleteiben még gyakorlatlan emberi észnek eleinte csak tapogatóznia lehetett, hogy itt-ott rátaláljon egy-egy gyöngyszemre - egy alapigazságra; és megfejthessen egy-egy tüneményt ama jelenségek roppant halmazából, melyekkel lépten-nyomon kell vala találkoznia.
Ma már, miután évezredek teltek el azóta - ez a helyzet természetesen egészen megváltozott! Vissza