Előszó
A jelen lexikon a német szókészlet kulturális és országismereti szempontból kiválasztott anyagát tartalmazza és értelmezi. Ez mindazon sajátos nyelvi és nyelven kívüli ismeretek összességét jelenti, melyek az adott nyelv és a hozzá tartozó kultúra (esetünkben a német történelem, irodalom, filozófia, építészet, festészet, zene, földrajz, szokásrendszer, konyha stb.) elidegeníthetetlen részét képezik. A lexikon alapvető célja, hogy a német szókészlet sajátos elemeinek magyar nyelvű értelmezésével betekintést nyújtson a német kultúrába és ezzel a német nyelv színvonalasabb elsajátítását segítse elő. A lexikonban szereplő szócikkek képet adnak mind az adott szó, állandósult szószerkezet vagy szállóige használati tudnivalóiról, mind pedig az általuk jelölt sajátosan német (osztrák vagy svájci) tárgyakról, ünnepekről, jelenségekről vagy fogalmakról. A szóanyag természetesen nem korlátozódik csupán a mai Német Szövetségi Köztársaság területére, hanem az ausztriai és a svájci német nyelvterületen, de még a Luxemburg és Lichtenstein területén meglévő sajátosságokat is igyekszik számba venni. Erről a szócikk után szereplő (Au.), (Sv.), (Li.), (Lu.) rövidítések informálnak.
A lexikon - lévén német-magyar országismereti és kulturális kifejezésgyűjteményről szó - az interkulturális aspektusra is tekintettel van, hiszen a szócikkek kiválasztásánál fontos szempont volt a tárgy, esemény, személy vagy fogalom magyar kultúrával való kapcsolata is. A lexikonba olyan nyelvi, nyelvtörténeti, valamint nyelvjárásokról szóló információkat, személyeket, fogalmakat, jelenségeket, történelmi eseményeket, tárgyakat (illetve ezek nyelvi képét), földrajzi helyeket, közhelyeket, versrészleteket, mondókákat, szállóigéket, mesealakokat stb. vettünk fel, melyek egy német anyanyelvű számára az alapjelentésükön kívül is hordoznak valamilyen mögöttes tartalmat vagy további asszociációkat ébresztenek, amelyek azonban a magyar anyanyelvűek előtt a legtöbbször rejtve maradnak. Pedig éppen ezek összessége alkotja a mindennapi német (osztrák), svájci életforma lényegét, a nép kultúráját, ergo: ezek alapján rajzolódik ki a német életforma „nyelvi térképe".
A tanult nyelv kulturális hátterének ismerete elkerülhetetlen, ennek hiányában (esetenként súlyos) kommunikációs zavarok léphetnek fel. Mondjuk ki határozottan: az adott nyelv kulturális hátterének legalább alapszintű ismerete nélkül nem beszélhetünk igazi nyelvtudásról. Ez szól tehát a jelen lexikon mellett/ végső soron ez támasztja alá, ez igazolja létjogosultságát. A lexikonban szereplő szókészlet jelentésviszonyainak megismerése betekintést nyújt a német kultúra belső világába, elősegíti annak jobb megértését.
Vissza