A természeti erőforrások gazdaságtana és földrajza

Előszó

A XX. században a termelés és a fogyasztás előre nem látott gyorsasággal növekedett, aminek következménye az ún. természeti erőforrások fokozottabb igénybevétele lett. A gyors növekedés számos kérdést vetett fel egyre élesebb formában: többek között olyanokat, hogy a világ népességének és az egy főre jutó fogyasztásnak az exponenciális növekedése hogyan hat az erőforrások kitermelésére? A jövőben tartható lesz-e a természeti erőforrások igénybevételének magas növekedési üteme? A természeti erőforrások szűkössé válhatnak-e, és kiaknázásuknak lehetnek-e lesznek-e a jövőben korlátai? De felmerültek ezekkel ellentétes kérdések is; vajon a megnövekedett termelés hulladékai meddig terhelhetik tovább a környezetet, vagy a környezet képes lesz-e a nagy tömegű szennyező anyagot annak kockázata nélkül befogadni, hogy a környezet létfenntartó képessége ne kerüljön végveszélybe?
A század utolsó harmadában a helyzet súlyosbodott, nemcsak a környezetszennyezés és pusztulás veszélyének felismerése, hanem a világgazdaság új jelenségei, mint az olaj- és más nyersanyagárak növekedése, vagy az egy főre eső fajlagos mutatót tekintve magas erőforrás-fogyasztó fejlett, és a fajlagosan kisebb erőforrás-fogyasztó, de nagy kibocsátó fejlődő (észak-dél) országok közötti különbségek és ellentétek növekedése miatt is. a természeti erőforrások körüli nemzetközi érdeklődést növelte az ENSZ 972-es első, stockholmi környezetvédelmi értekezlete, a természeti erőforrásokra koncentráló 1994. évi párizsi ENSZ-értekezlet és a jövő bizonytalanságait feltáró ún. világmodellek is... Vissza