Előszó
A gazdaság számára az előrejelzések alapján egyre inkább egyértelműen szükséges az élethossz alatt többszörösen megújulni képes munkaerő, amely a kívánt mértékben és minőségben akkor állhat rendelkezésre, ha a legkorszerűbb tudástranszfertechnológiák nyújtotta lehetőségeket, előnyöket kihasználjuk, ha hatékonyan támogatjuk a folyamatos szervezeti és tartalmi változásokat, innovációt.
Ennek szakmai megalapozása során szükségképpen előtérbe kerülnek a tudásipari technológiák alkalmazásának legújabb eredményei, tapasztalatai. Nyilvánvaló, hogy eszközként és nem célként keli: tekintenünk az e-learning-technológiák lehetőségeinek kihasználására, amelyet ma már nemzetközi kutatásokkal alátámasztható stratégiai tervezési módszerek kialakulása és az ezen a területen egyre inkább hangsúlyos, a képzési cél és a tartalom szabványosítására, harmonizálására irányuló törekvések fémjeleznek.
Az e-learningnek mint a távoktatás, a nyitott képzés egy sajátos technikai bázison való megvalósulásának rendkívüli fontossága lehet a felnőttképzés kiterjesztésében. Azonban annak ellenére, hogy a távoktatás, az e-learning a képzésnek-oktatásnak leggyorsabb tempóban fejlődő ágazata, és a világ minden táján a modernizáció egyik fontos eszköze, Magyarországon rendkívül vontatottan és sok ellentmondással folynak az ilyen irányú próbálkozások. Így kívánatosnak tűnt elemezni a magyarországi folyamatokat, feltárni a fejlesztés útjában álló akadályokat, az intézményes és társadalmi érdekeltségek rendszerét, a finanszírozás ellentmondásait stb., s ezen elemzés alapján meghatározni a fejlesztés irányait, összetevőit és feltételeit egy részletes koncepció keretében. Ez a koncepcionális munka kiterjed azon standardok meghatározására is, amelyek alapján biztosítható, hogy a költségvetési és egyéb források a minőségi fejlesztéseket támogassák.
A kutatás során megvizsgáltuk az e-learning definíciós kérdéseit is, mivel az e-learning, az elektronikus nyitott képzés jelenlegi értelmezése és gyakorlati megvalósulása definíciós és módszertani szinten is számos esetlegességgel bír. Szakmai szempontból több kutató is hajlik arra, hogy az elektronikus nyitott képzést a klasszikus nyitott képzés, egy új, integráló médián történő megvalósulásának tekintse. Ebben a vonatkozásban tehát e-learningnek csak a módszertanilag irányított önképzésre alkalmas kurzusokat tekinthetjük.
Vissza