Pest Déli környéke a török korban/A pesti mező

Előszó

A török hódoltság másfél évszázada - elszórt adatokról eltekintve - sokáig fehér foltnak számított a helytörténet kutatói számára a korszak egyébként gazdag politikai és hadtörténeti irodalma ellenére. A török időkben elpusztult, elnéptelenedett - általában ennyivel intéződött el a középkori Pestet délről és délkeletről övező ősi települések XVI-XVII. századi históriája is. "Pesttől délre nagyon nehéz az egyes települések helyét meghatározni." "Pest déli határa, a Duna bal partjának története alig ismert." Történeti munkák érdemben alig foglalkoztak velük, noha az állandósult harcok és a tömeges katonai táborozások itt zajló mozgalmas eseményeinek nyomása alatt Pestnél többet szenvedve véreztek el. Ha az egykorú térképeket nézzük, helyükön, a Dunától keletre hatalmas kiterjedésű, itt-ott mocsarakkal megszakított pusztaság látványán téved el a szemünk.
A XVI. századi török adóösszeírások közzétételével, a magyar adózás történetének, a Pestre és Pest megyére vonatkozó forrásanyag szélesedő feltárásával, a helyrajzilag alig vagy hibásan tájékozott nyugati és török kútfők aprólékos egybevetésével megvan a remény, hogy világosodni és népesedni fog az egykori táj, a pesti mezőség képe. Így némi lehetőség nyílik Szenterzsébetfalva - másként Szentfalva -, Gubacs, Soroksár, Szentdienes, Kerekegyház, Szentlőrinc, Péteri (ma Budapest IX., XX., XXIII., VIII., X., XVIII., és XIX. kerületei egészben vagy részben) négy-ötszáz évvel ezelőtti történetének, helyrajzának, esetleg népességi, gazdasági és birtokviszonyainak a korábbiaknál valamivel konkrétabb megközelítésére; egyúttal tekintettel lehetünk néhány közeli falunak (Alsónémedi, Csepel, Dunaharaszti, Gyár, Ócsa) a térség helyzetét jellemző adataira is. Vissza