A talajművelés eszközeinek, gépeinek fejlődéstörténete 5.

Előszó

Az eke emberek, igavonó háziállatok, erőgépek által vontatott talajművelő szerszám, a szántás eszköze. Az eke kialakulására vonatkozóan több elképzelés van. Egyes kutatók két egyszerű kézi földművelő szerszámból származtatják, az ásóbotból és a kapa őséből. Mások e feltevést cáfolják, mert az ásóbot és az ásó egy egészen más munkafolyamatot lát el, mint az eke. Mindenesetre egy húzott ásóból, ahogyan ezt Kelet-Ázsiában tapasztalták, kifejlődhetett a vontatott eke. A kutatók többségének véleménye megegyezik abban, hogy az ekét állatok húzták. Egyes területeken az eke vontatását emberek is végezték, elsősorban ott, ahol az emberi munkaerőnek gyakorlatilag nem volt értéke (pl. Kelet-Ázsia déli vidékein). Természetesen olyan is előfordult, hogy ínséges időben emberek húzták az ekéket. Erre utal a 19. századból fennmaradt lépegető eke, de általánosságban ez nem volt megszokott dolog, ehhez az eke túl nehéz eszköz.
A szántásnak mint elsődleges talajművelési eljárásnak feladata elősegíteni a kultúrtalajok kialakulását, és más tényezőkkel együtt olyan állapotban való fenntartását, azt, hogy a termesztett növények a legnagyobb termést biztosíthassák. Lényegében tehát a természetes talajt szántással, boronálással, hengerezéssel stb., folyamatos beavatkozással szántófölddé, kultúrtalajjá kell alakítani, és azt a megkívánt állapotban kell tartani. Ebben a folyamatban az eke a legrégebbi talajművelő eszköz és egyben még ma is a legnélkülözhetetlenebb.
Mielőtt az eke és vele együtt a szántás fejlődéstörténetét végigkövetjük, idézzük fel néhány gondolattal a szántóföld és a rajta termesztett növények összhangjának fontosságát. Vissza