Az antik színház archeologiája

Előszó

Talán nem is jut eszünkbe, - ha végigjárjuk Budapest színházait - hogy a modern európai színpad tulajdonképpen a görögöknek köszönheti létét. Bizonyos, hogy a színház és színjáték, mint emberi cselekmény, az egész világon megvan, azonban a görögség az, aki az európai színjátékot megalapozta. A színjátékot már a legprimitívebb népeknél megtalálhatjuk, a Bali szigeteken éppúgy, mint a szamojédeknél vagy az indiánoknál, de ez még nem ver gyökeret. Az igazi formáját a görögség adja meg Aischylos, Sophokles és Euripides által.
A színjáték eredetével már sokan foglalkoztak, de kutatásaikban kielégítő eredményt még nem értek. Egy bizonyos, hogy a színjáték kultikus eredetű. Valamely helyi isten kultuszával függ össze. Az isten tiszteletére táncolnak, énekelnek. Felöltik magukra az istennek jelmezét, maszkját, hogy ezáltal is jobban beleéljék magukat az isten képébe és formájába. Azonban ez nem csak a szertartást végző számára fontos, hanem fontos, hogy a nézőben is mithikus élmény legyen. Hogy ezt elősegítsék, a táncot monoton kórusokkal és pantomimmel követik. Már a primitív népeknél a nézők körülállják a táncosokat, a kórust, a nézőket megszentelt áramkör fogja össze. Közösségi élménnyé magasztosul bennük az, ami előttük történik. Csak a művész, csak a néző nem képesek színjátékot alkotni. Együtt kell, hogy élménnyé magasztosuljon bennük az egész. Vissza