Az ügyvédkedés művészete

Előszó

Hivatásomról, annak örömeiről, gyötrelmeiről mindig sokat gondolkoztam. De nem jutott eszembe sohasem, hogy gondolataimat, megfigyeléseimet e tárgykörről megrögzítsem s papirra vessem. Erre csak az ügyvédszövetség kitűzött pályázata indított.
Ne várjon könyvemtől senki megkapó ujdonságokat, a kart megváltó reformeszméket. A hivatás becsületes teljesítésében s gyakorlatában eltöltött 33 év megfigyeléseit és leszűrt tapasztalatait tárom csupán az olvasó elé, rendszerbe foglalva. A fiatal ügyvédgeneráció tanulhat belőlük, s talán megóvhatok egyeseket némely csalódástól, botlástól; a korosabb jó érzésű ügyvéd pedig bizonyára csak kifejezve és leírva találja művemben azt, amit amúgy is tudott, érzett és elgondolt.
Sokan talán fellengősnek tartják majd fejtegetéseimet az ügyvédkedés hivatási s művészi jellegéről, ethikai tartalmáról és céljáról. Ám e felfogás egyrészt legbelsőbb meggyőződésemből fakadt, - másrészt úgy vélem, hogy helyesen értelmeztem a díjkitűző célját és a kiírás feltételeit, amidőn az ügyvédkedés hivatási oldalát és magas erkölcsi feladatát domborítottam ki.
Nem egy kérdéssel bővebben, részletesebben és mélyebbre hatóan szerettem volna foglalkozni; de kötött a műnek a pályázatban pontosan kiszabott terjedelme, szük méretezése.
Mégis szükségesnek véltem, hogy a magyar ügyvédség fejlődését, történetét legalább röviden ismertessem. Csak a mult ismeretében értjük és ítéljük meg helyesen a jelent. Helyzetünk kellő mérlegelése céljából néha egy-egy pillantást vetettem túl a határon is. Vissza